Politikai és gazdasági okok egyaránt állnak a január 1. óta tartó orosz-ukrán gázvitának, amelynek következtében Európa jó része is korlátozásokra kényszerült. Ez utóbbi azonban úgy tűnik, egyik országot sem érdekli, mint ahogy az sem, hogy egyre megbízhatatlanabbnak tartja őket a Nyugat - véli a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa.

Deák András György szerint 20-30 éves távlatban nem tudunk megszabadulni Oroszországtól, mindenképpen innen kell beszerezni a gázt és egyre több más energiahordozót is, hiszen nagyobb, kiaknázható készletek csak itt vannak.

A gázvita egyik középtávú következménye az alternatív, Ukrajnát elkerülő szállítási útvonalak kiépítése lehet, például a Nabuccóé, amelyet a kaukázusi országok töltenének fel, vagy a Déli Áramlaté, amelybe szintén orosz gáz kerülne.

Deák András György szerint Oroszország ma úgy tekint Ukrajnára, mint az 50-es években Nagy-Britannia Egyiptomra. A Brit Nemzetközösségtől elszakadni vágyó Egyiptom és a Szuezi-csatorna stratégiai fontosságú útvonal volt az anyaország számára, mint ahogy az oroszoknak az Ukrajnán áthaladó gázvezeték az.

Oroszország számára ráadásul Ukrajna korábban kedves szomszéd volt, ezért is tette lehetővé, hogy más európai országnál lényegesen olcsóbban kapja a gázt, az elmúlt időszakban azonban az oroszellenes politikát folytató állam már kevésbé baráti. A Viktor Juscsenko által vezetett ország esetében semmilyen érv nem szól az orosz politika számára amellett, hogy gátat szabjanak a Gazprom gazdasági érdekeinek - mutatott rá a szakember.

Az átmeneti kiesés a gáz értékesítésében a szakértő szerint rövid távon nem okoz problémát Oroszországnak, ráadásul, ahogy Móró Tamás, a Concorde vezető elemzője az InfoRádióban elmondta, a Gazprom nem is kényszerül arra, hogy csökkentse kitermelését, csupán a közép-ázsiai országokból vásárol fel kevesebb gázt.