Viszonylag jó eredményt értünk el, 187 milliárd forintot adózás után, ami jelentős növekedés 2005-höz képest. Ebben szerepe volt annak, hogy a már meglévő külföldi bankok is jelentősen hozzájárultak a sikerhez, plusz a hazai leányvállalatok is jól teljesítettek. A csoport egészén belül a leányvállalatok jobban nőttek, mint az OTP.

Már nem az OTP a vezető erő?

Még mindig az OTP a vezető erő, és 2010-ig az is lesz. Terveink szerint ezután már a külföldi bankok körülbelül 53 százalékkal járulnak hozzá az eredményhez, tehát az OTP a hazai részen belül is kevesebb lesz mint 50 százalék.

Mi nőtt a csoporton belül a legnagyobb mértékben a tavalyi évben?

Nőtt a DSZK, a Merkantil Bank, a Garancia Biztosító, ezek voltak a legjelentősebb növekedések.

Hol látott problémákat?

Probléma nincs, nehézségek vannak. Romániában erőltetett hálózatfejlesztést hajtunk végre. Igaz, hogy bankot vettünk, de majdnem zöldmezősen léptünk be a piacra, mintha nem is lett volna bank, hiszen alig volt fiókja és ügyfele. Ma már több mint nyolcvan fiókja van. A hálózatépítés mindig költségekkel jár, mert az építés az kiadás, plusz még azelőtt személyzetet kellett felvenni, kiképezni mielőtt megnyílik a fiók, és legalább egy év kell ahhoz, hogy az új fiók termőre forduljon. Az erőltetett ütem miatt veszteséget realizáltunk, de szerencsére a veszteség kevesebb, mint amennyit terveztünk, tehát a megtérülés még jobban halad. Jó néhány országban, például Horvátországban, problémát jelent, hogy elég szigorú a monetáris politika, tehát nagyon nehéz növekedni, nem tudjuk kihasználni a növekedési lehetőséget. 2006-ban Bulgáriában is szigorú monetáris politika volt érvényben, állományokat kellett mozgatni a bolgár bank könyveiből más cégek könyveibe, hogy ki tudjuk használni az egyébként növekvő piac adta lehetőségeket. Tehát nehézségek vannak, jelentős kockázatok viszont nincsenek.

A befektetési környezet a környező országokban megfelelő? Érdemes ott még szétnézni?

Érdemes befektetni, főleg most, hiszen ott sokkal jelentősebb a gazdasági növekedés. Egy növekvő gazdaságban a bankrendszer is csak nőhet, plusz a bankszolgáltatások színvonala is alacsonyabb, tehát meg tudunk jelenni versenyképes termékekkel. A GDP-hez képest a bankok mérlegfőösszege lényegesen alacsonyabb, mint ma Magyarországon, tehát jelentős növekedés előtt áll a bankszektor.

Felvásárlási lehetőségekről is beszélt, de azt mondta, hogy 2007 még a konszolidáció éve lesz, 2008-ban azonban már lehet a terjeszkedésen gondolkodni. Miről gondolkodnak 2008-ban?

Tavaly vásároltunk hat bankot. Ezeknek a konszolidációja - az OTP-standardoknak megfelelő menedzsment, IT és termékstruktúra kiépítése, valamint a hálózatbővítés - leköti az energiákat és részben a tőkénket is. A mostani mintegy 1.360 fiókról, 2010-re 1.900 fiókra szeretnénk bővíteni a hálózatot, ami jelentős növekedést jelent a különböző országokban. Most arra koncentrálunk, hogy ahol ott vagyunk, ott jól tudjunk szerepelni, megfelelő szolgáltatási színvonalat, termékstruktúrát kínáljunk, jól értékesítsünk. Ez egy 260 milliós piac, és ennek a növekedési lehetőségeit kár lenne nem kihasználni. 2007-ben nem kívánunk új országba belépni, illetve nem kívánunk jelentős privatizációt, akvizíciót végrehajtani, de ez nem jelenti azt, hogy idén néhány regionális bankot, azokban az országokban, ahol már jelen vagyunk, itt elsősorban Oroszországra gondolok, nem fogunk megvásárolni. Ma az orosz nagyvárosok már túlbankosítottak, akár Magyarország, de vidéken még rengeteg a lehetőség. Negyven-ötven-hatvan fiókos regionális bankkal el tudunk foglalni egy-egy nagyvárost vagy területet, tehát ez benne van a tervekben. 2008-tól pedig elképzelhető, hogy új országokba lépünk be. Nem szeretném most megmondani, hogy melyek a célpiacok, de van három-négy olyan ország, ahol úgy gondoljuk, időben vagyunk, az ország növekszik, stabil, de a bankszektor fejletlen.Milyen irányban gondolkodnak? Kelet-Európa? Közép-Európa? Volt szó Törökországról. Tavaly itt erről beszélgettünk.

Kelet-Európa, Törökország az, ami most előtérben van, egyébként, ha távolabbra, nem a 2010-ig terjedő időszakra gondolunk, akkor Ázsia is ilyen. Ott is van egy-két olyan ország, ahol el tudnánk képzelni, hogy eredményesen terjeszkedünk. De ahogy említettem, 2010-ig Kelet-Európa és Törökország az a térség, amely célpont lehet.

Tavaly több feltételt említett. Azt mondta, hogy négyszeres könyvérték alatt ebben a régióban már nem lehet bankot venni. Akkor érdemes befektetni, ha öt éven belül a megvásárolt bank hozza az OTP rendes eredményét, 51 százalék alatt pedig nem vesznek. Ezek a feltételek továbbra is állnak?

Ötvenegy százalék alatt továbbra sem veszünk bankot, a könyvérték viszont azóta növekedett. A KBC belga bank vásárolt Oroszországban egy bankot, és szinte kétszer annyit fizetett, mint mi egy másikért, tehát az árak ott növekedtek. Mi korábban azt gondoltuk, hogy két-háromszoros könyvérték fölött már nem érdemes vásárolni. Ma azt gondolom, hogy messzebbre kell nézni, tehát akár ötszörös-hatszoros könyvértéken is érdemes vásárolni. Nem szabad az adott bank jelenlegi vagy adott helyzetéből kiindulni, azt kell megnézni, hogy a bank milyen növekedési potenciált rejt magában. Ez alapvetően három dologtól függ: a makrogazdasági környezettől, a bankszektor helyzetétől, illetve attól, hogy az OTP milyen gyorsan tudja az adott bankot fejleszteni. Azt gondolom, hogy ezek kis módosítással nagyjából megfelelnek az előző évi szempontoknak.

De ebből, ha jól értem, csak az utolsó szempont a biztos, mert az múlik az OTP-n, hogy milyen gyorsan tudja fejleszteni a megvásárolt bankot. Sem a makrogazdasági környezetet, sem mást nem lehet előre kiszámolni.

Azt gondolom, hogy azért vannak olyan országok, ahol elég biztosan meg lehet jósolni a makrogazdaság alakulását és a bankszektor helyzetét.

A befektetési napon, amelyet első alkalommal szerveztek meg, 2010-re kétmilliárd euró adózás előtti eredmény elérését tűzték ki, amit a szakmai közvélemény jól fogadott. Hol van a csoporton belül az a növekedési potenciál, amely ezt a célt elérhetővé teszi?

Amikor ezt a célt kitűztük, akkor döntően a külföldi bankok növekedésében gondolkodtunk, és azt kell mondjam, hogy az eddigi tapasztalataink ezt nem cáfolták meg. Az OTP Bank esetében viszonylag mérsékelt növekedéssel számoltunk, ami bőven túlteljesíthető, és abszolút nem vettünk figyelembe egy esetleges akvizíciót. Azt gondolom, hogy az a kétmilliárdos cél, amely három-négy hónappal ezelőtt hangzott el és nagy felhördülést okozott a befektetők és a szakmai közvélemény körében, mára elfogadottá vált. A közgyűlés most fogadta el a menedzsment ösztönzési rendszerét, és ebben már úgy számoltunk, hogy annak egyik tényezője a profit sharing program, ami már ahhoz kapcsolódik, hogy a kétmilliárd fölötti eredményből a menedzsment milyen arányban részesedik. Tehát igazából ez a terv még esetleg túl is teljesíthető.

Honnan fogják előteremteni a bővítés forrásait?

Úgy gondoljuk, hogy a bővítés forrásai rendelkezésre állnak az eredményből. Az eredményből képződő tőke, plusz a tőkenövekedés révén megnövekvő alárendelt kölcsöntőke, illetve a járulékos kölcsöntőke lehetősége elegendő egy általunk belátható akvizícióhoz. Tőkeemelésre, újabb részvények kibocsátására nem lesz szükség, de ugyanakkor nem zárom ki, hogyha egy olyan bank kerül az utunkba, amelynek finanszírozása másként nem oldható meg, akkor a részvényesekkel való előzetes konzultáció alapján, szóba jöhet egy esetleges részvénytőke-emelés is. De hangsúlyozom, mert erre érzékenyek a befektetők és ezt ígértük a befektetési napon is, nem tervezünk részvénytőke-emelést, nem látunk olyan akvizíciós lehetőséget, amely ezt indokolná.

Az európai bankok, biztosítók és pénzügyi intézmények szövetségének van egy friss tanulmánya. Azt mondják, hogy a kelet-európai bankpiac jelentős bővülés előtt áll, különösen a lakossági üzletág. Osztja a véleményt?

Igen, hiszen a GDP-hez képest az európai bankok mérlegfőösszege eléri a kétszerest, néhol a közel háromszorost is. A kelet-európai országok közül van olyan, ahol ez ötven vagy hatvan százalék, jobb esetben száz százalék, tehát a bankolás igen jelentős dinamika előtt áll. Ez teljesen nyilvánvaló még Magyarországon is, hiszen még itt is kevesebb jelzáloghitel, fogyasztási hitel van, lényegesen kisebb a hitelkártyák száma. A kártyahasználat még döntően mindig a pénzfelvételre összpontosul, és nem valódi vásárlásokat hajtanak vele végre. Úgy gondolom, hogy nemcsak a régióban, hanem Magyarországon is jelentős növekedés előtt állhatunk. Nem biztos, hogy ez a következő két évben következik be, de középtávon mindenképpen számíthatunk rá.

A bankok a lakossági piacon gyakran megkapják azt, hogy itt nincs igazi verseny, nem úgy, mint a vállalati piacon. Mekkora a verseny a lakossági piacon?

Azt gondolom, hogy a piacon valódi verseny van. Azáltal, hogy a mobilbankolásban, az internetbankolásban, ami nem tradicionális üzletág, az OTP Bank részesedése ötven százalék körüli vagy azt meghaladó, fényesen bizonyítjuk: azért tudtunk ide belépni, mert versenyképes szolgáltatást nyújtunk, nem pedig örököltük ezt a helyzetet. Ha az a mérce, hogy az OTP piaci részesedése ezen a piacon jelentős és meghatározó, akkor még húsz év múlva is azt lehet majd mondani, hogy nincs verseny. De ha a különböző szolgáltatásokat nézzük, amelyek az OTP-nél elérhetők, akkor azt látjuk, hogy azokat nagyon sok más bank is kínálja. Most már több olyan bank is van, amely földrajzilag is lefed területeket. Úgy gondolom, hogy valódi verseny van, és akik arról beszélnek, hogy nincs verseny, azok feltehetően nem vezettek bankot. Mit tekint a bankolás jövőjének? A személyes közreműködésen alapuló fiókhálózatok fejlesztését vagy az internetes bankolást?

Azt gondolom, hogy aki csak az egyik csatornára tesz, téved, mert minden csatornára szükség van. Elindultak az internetbankok, amelyek azután kénytelenek voltak hálózatot fejleszteni, a hálózattal rendelkező bankok pedig kénytelenek voltak belépni az internetes banki piacra. Különböző ügyfélszegmensek vannak, amelyek különböző elérhetőséget igényelnek. Azt gondolom, hogy kell a fiók, kell az internet, és pont a versenytársaink példáján tanultuk meg, hogy kell a mobilbankár is, aki megkeresi otthon, a munkahelyén az ügyfeleket. Minden csatornán egyszerre kell küzdeni az ügyfelekért.

Tiszta netbanki megoldásokon nem is gondolkodnak?

Van tiszta netbanki megoldásunk, hiszen van internetes számla, amely csak interneten keresztül kezelhető, és ebből következően nyilvánvalóan olcsóbb is, hiszen kisebb költség társul hozzá, de azt gondolom, hogy aki csak ilyen megoldásban gondolkodik, téved.

Osztja-e azok véleményét, akik azt mondják, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozása komoly veszélyben van?

Nem végeztem a nyugdíjjal kapcsolatban modellezést, de ahogy én tudom, ha nem lesz változás, akkor tíz-húsz év közötti időtávban a nyugdíj finanszírozása valóban veszélybe kerül.

A bankrendszer tud ebben valamilyen részt vállalni? Vannak például a nyugdíjpénztárak.

A bankok és a biztosítók is alapítottak magán-nyugdíjpénztárakat annak idején, amikor a nyugdíjreformmal kapcsolatos törvények megszülettek. Természetesen annyiban szerepet vállalunk, hogy azokat a befektetéseket, amelyeket a leendő nyugdíjasok a magán-nyugdíjpénztárakban helyeztek el, megfelelően forgassuk. A magán-nyugdíjpénztárak nem lesznek fizetésképtelenek, tehát ilyen szempontból legalább azoknak, akik magán-nyugdíjpénztári tagok, a nyugdíjuk egy része biztosítva lesz. Azt gondolom azonban, hogy egyetlen kormány sem nézné tétlenül a nyugdíjrendszer összeomlását, és nem vállalná fel azt a politikai felelősséget, hogy a nyugdíjasok nem kapják meg a megérdemelt nyugdíjukat.

Az egészségbiztosítási rendszerbe való beszálláson gondolkodnak-e?

Gondolkodunk, de igazából nem tudjuk, hogy hogyan fog kinézni majd az egészségbiztosítás, hiszen még nincs döntés. Arról sincs még döntés, hogy több-biztosítós lesz-e modell vagy esetleg csak kiegészítő biztosítások jönnek létre, arról meg aztán végképp nincs szó, hogy látnánk azokat a peremfeltételeket, amelyek mellett kalkulálni lehetne egy ilyen befektetés hozamát, jövedelmezőségét. Ha bevezetik a több-biztosítós modellt, akkor feltehetően érdemes lesz majd beszállni, és ha valóban érdemes lesz, akkor mi biztos ott leszünk.

Mikorra számol azzal, hogy Magyarországon kialakul a több-biztosítós modell?

Ez inkább politikai kérdés mintsem gazdasági. Az az érzésem, hogy az év végénél, jövő év elejénél tovább nem húzható ennek a döntésnek a meghozatala.

Akkor még meg lehet csinálni? Például az ön bankja fel tud rá készülni?

Akkor tudunk modellt építeni, amikor látjuk, hogy milyen feltételek mellett lehet biztosítót alapítani, milyen bevételekre, milyen kiadásokra számíthatunk, milyen taglétszám várható. Én az előbb azt mondtam, hogy szerintem ennél az időpontnál tovább nem halogatható a döntés. Aztán az, hogy mikortól indul el a szolgáltatás, már nyilvánvalóan később lesz.

Tavaly ugyanebben az időpontban, a közgyűlés után azt mondta, hogy 260-265 közötti forint-euró árfolyam a reális. Azt is mondta, hogy rövidtávon erősödni fog a forint, és 2010-re 250 közelében, talán alatta lesz. Ez a jóslata bejött. Most mit prognosztizál?

Azt gondolom, hogy a forintnak hosszú távon, középtávon, egy-másfél-két év távlatában gyengülnie kell, de ez nem zárja ki az árfolyam erősödését. Bárki bármit mond, az árfolyamsáv eltörlése megkerülhetetlen döntés, mert a mostani keretek között a monetáris politika nem folytatható eredményesen. Ha jósolni kellene, hogy egy év múlva hol lesz az árfolyam, akkor olyan 250-255 közé tenném. Azt gondolom, hogy a magyar gazdaság érdekeit tartósan egy ilyen árfolyamsáv jelenti.

Az euró bevezetéséről mi a véleménye?

No comment. Fogalmam sincs, az még a távoli jövő.

Kívánatos időpontot sem mond?

Nem az euró bevezetését tartom kívánatosnak, mint inkább azt az utat, amely az euró bevezetéséhez vezet, amely fegyelmezett költségvetési politikát feltételez. Azért bízom abban, hogy valahol a 2011-2012-2013-as években, de talán közelebb a 2011-hez erre lehetőségünk lesz.

4

Ha azt nézzük, hogy a bevételek nőttek, akkor fegyelmezett. De én nem ezt tartom inkább fontosnak, hanem azt, hogy a kiadások miként alakulnak, és azért azt el kell mondjuk, hogy a kiadások terén sokkal kevésbé történtek hatékony lépések, mint a bevételek növelésével kapcsolatban. Nem tudom, hogy a bevételek növelése, a vállalkozók ilyen mértékű terhelése a különböző adókkal vagy bérjárulékokkal, jól szolgálja-e a költségvetés érdekeit akár középtávon is. Abban bízom, hogy a költségvetés egyensúlya gyorsabban javul majd, mint ahogy a konvergenciaprogram kapcsán feltételezték, és akkor a kormány első feladata és lépései azok lesznek, hogy a magyar vállalkozók versenyképességét korlátozó különböző terheket csökkentik.

Melyik vállalkozói rétegre kell a kormánynak az ön véleménye szerint elsősorban gondolnia?

Nagyon fontos azoknak a vállalkozóknak a segítése, akik exportképesek. Nem tennék különbséget sem kisvállalkozó, sem nagyvállalkozó között, és azt gondolom, hogy legalább olyan gondot kell fordítani a Magyarországon működő, meglévő, egzisztáló vállalkozások támogatására, mint az újonnan idecsábítandó vállalatok támogatására.

Azok a változások, amelyek például az egészségügy területén elindultak, irányukat tekintve jók?

Igen, azt gondolom, hogy katasztrofális volt az egészségügyi ellátási rendszer, és ilyen szempontból minden tiszteletem Molnár Lajosé, aki szerintem az elmúlt évtized legeredményesebb minisztere volt, még akkor is, ha egy-két döntésével a szakemberek tudnak vitatkozni. Azt látom, hogy az eddigi adatok, például a gyógyszerkasszának az alakulása, kedvezők. Azok a rendszerek, amelyekben nincs verseny, nem lehet mérni a szolgáltatás színvonalát és nem dönthet a fogyasztó, vagy történetesen a beteg, hogy kinek a munkáját fizeti meg, hová megy, kiben bízik, nem jók. Ami történt, az egy nagy lépés, azt gondolom, előre.

Elegendő lépés?

Nem elegendő, de ahhoz képest, ami az elmúlt ötven évben történt, azt gondolom, ez már egy jelentős lépés.

Hogyan látja? Folytatható? Új miniszter van, koalíciós támogatás van mögötte, de a modell mintha puhulni látszana.

Ez olyan mértékben politikai kérdés ma már, hogy nem is szívesen nyilatkoznék róla, mert itt nem racionális gazdasági döntés, hanem politikai döntés születik, ami pedig a szavazatokra optimalizál.

Még egy politikai kérdést azért, kérem, engedjen meg. A vállalatok közgyűlési időszakát éljük, jól teljesítenek. A politikának az a dolga, hogy döntsön. Jól teljesített ebből a szempontból a politika?

Ezt a kérdést nem értem.

Arra gondolok, hogy a vállalatok tényleg hozzák azt az eredményt, amit kitűztek. A politikán pedig azt kérik számon, hogy vagy későn, vagy halogatva, vagy egyáltalán nem dönt. Önt az ország egyik legbefolyásosabb emberének tartják. Nyilván látja, hogy mit csinál az ország másik befolyásos csoportja, a politika. Jól dolgoznak a politikusok?

Most olyan helyzetbe hoz, hogy a politikusokat minősítsem, akár a jobb-, akár a baloldalon. Azt gondolom, hogy összességében ezt csak úgy lehet elvégezni, ha összevetjük az ország teljesítményét a környező országok teljesítményével. Nem a nyugat-európai, hanem a velünk azonos helyzetben lévő, vagy korábban azonos, esetleg rosszabb helyzetben lévő országok teljesítményével. Ha ennek alapján járunk el, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt években, most lehet öt-hat-nyolc-tíz évet venni, nem teljesítettünk jól, hiszen a környezetünkben lévő országok, amelyek gazdaságilag rosszabb helyzetben voltak, közelebb állnak az euró bevezetéséhez, mint mi, nagyobb náluk a gazdasági növekedés, kisebb az infláció és kisebb a költségvetés hiánya és a felhalmozott adósság.

Lát esélyt arra, hogy ezen változtassanak, amikor közeledik a következő választások ideje?

A választások ideje és a választások előtti időszak nem elsősorban arról szól, hogy a gazdaság szereplőit próbálják versenyképes helyzetbe hozni, hanem a választók számára tesznek gesztusokat. Úgyhogy annak az ideje, hogy a gazdaság versenyképességét erősítsük, most lenne itt, 2008-ban és 2009 elején. 2009 második fele, 2010 az már a szavazatokról szól.

Biztos? A kormány nagyon szigorú ígéreteket szokott arra tenni, hogy nem lesz többé választási költségvetés. Nem hihető?

Abszolút hihető. Ezt mindig elhittük.

És sosem volt így.

Eddig általában nem volt így.

Hogyan tud ezzel egy bank számolni?

Egy komoly bank - és az OTP Bankot ilyennek tartom -,nem a kormány prognózisai, hanem a saját előrejelzései alapján készíti az éves és a középtávú terveit. Mi a saját prognózisunk alapján tervezünk, élünk, most már több mint tizenöt éve. Eddig ez működött, és nagyjából ki tudtuk számítani, hogy mi várható. Az első ilyen kiszámíthatatlan év 2006 volt, amikor ez az óriási költségvetési hiány kialakult. Többel számoltunk, mint amennyit a kormány ígért, de nem annyival, mint amennyi végül is lett.

Azzal számolnak-e, hogy a kormány például a bankrendszer jövedelmére külön adó vagy bármilyen extra elvonás formájában a jövőben is igényt tart majd?

Az extra adó már itt van, és szenvedünk tőle, hiszen ilyen adója más bankoknak, amelyekkel a térségben versenyzünk, nincs. Ez óriási tehertétel. Minden adónak sajnos az a természete, hogy könnyebb bevezetni, mint kivezetni. Bízom benne, hogy a kormány belátja: az erős bankszektor az ország érdeke is. Azért azt tudni kell, hogy egy nagy bank - saját nyeresége szempontjából - elsősorban ott próbál növekedni és a forrásokat oda összpontosítja, ahol jobb megtérülés várható.

5

A tejiparban még nem kerestem vissza. A 2006-os eredmény szintén nem volt szép, de hozzáteszem, hogy nem a folyó évi eredmény és tevékenység nem volt hatékony, hanem még mindig az elmúlt évek csontvázait takarítottuk. Úgy érzem, hogy talán idén már megszabadulunk a múlt minden örökségétől. Ez az év talán jobb lesz, nemcsak a saját portfolió okán, hanem úgy látom, hogy a tejiparban, szemben a húsiparral, befejeződött a konszolidáció, tehát most már eléggé lecsökkent a vállalkozások száma, és úgy tűnik, hogy az ellenőrzések megszigorítása, ami kiszűri a nagyon olcsó és versenyképes, de egyébként silány minőségű exportot, segít a magyar tejiparon.

A húsiparban mikorra várható ez a konszolidáció? Abban is érdekelt.

A húsiparnak segít a rendkívül erős forint, hiszen nagyon nagy a húsimport, amelyet az erős forint hatékonnyá tesz. Igaz, eközben küzdünk a nem könnyű exportlehetőségekért, amelynek a jövedelmezőségét veszélyezteti az erős forint. Összességében talán nagyobb baj, hogy közel 400 szereplő van a húsiparban. Meggyőződésem, ezek nagy többsége, mondhatnám úgy, hogy 80 százaléka nem teljesíti a megfelelő követelményeket. Itt mindenképpen szükség van arra, hogy fokozott ellenőrzések révén csökkenjen a húsiparban nem teljesen tiszta eszközökkel játszó szereplők száma.

Az államnak kellene megtisztítania a piacot? Szigorúbban, mint ahogy eddig tette?

Igen. Be kellene zárni azokat, akik nem megfelelő körülmények között végzik a munkájukat, de hát ez is mindig politikai kérdés.

Az agrárminiszter-váltás idején erre határozott ígéretek hangzottak el, és emlékszem, tavaly azt mondta, hogy a szabályozási környezettel, a miniszter fellépésével, a tárca működésével nincs gond. Azóta lett?

Nem, nincs gond. Azt gondolom, hogy Gráf József valóban sokat tett a magyar élelmiszeripar tisztulásáért, az importtermékek ellenőrzéséért. Megfelelő lépések történtek belföldön is. Továbbra is sújtja viszont a magyar húsipart, hogy eltérő a magyar élelmiszerkönyv az európaitól, amely azt tartalmazza, hogy milyen előírásoknak kell megfelelnie a magyar húsipari készítményeknek. Példát mondok: Szlovákiában, Németországban harminc-negyven százalékkal kevesebb fehérjetartalommal is lehet egy terméket sonkának nevezni, és ők ide szállíthatják ezeket a termékeiket sonka címen, miközben mi kénytelenek vagyunk magasabb fehérjetartalmú, sokkal drágább sonkát előállítani akkor is, ha Németországba szállítunk.

Engedjen meg egy személyes kérdést, elnök úr, mi a személyes ambíciója a következő öt évre?

Bár nem tűnök nagyon szentimentális embernek, de nagyon családcentrikus vagyok. Ami a számomra a legfontosabb célfüggvény az, hogy boldog családapaként és remélhetőleg - most már a legidősebb fiam révén előbb-utóbb - nagypapaként is egy boldog, kiegyensúlyozott család tartóoszlopa legyek. Ez az egyik. A másik célom, hogy az OTP-t bevezessem Európa nagybankjainak sorába. Azt gondolom, hogy soha nem volt az OTP-nek ilyen jó neve a világban, mint ma, soha nem volt ekkora esélyünk, hogy valóban az első húsz-huszonöt bank közé bekerüljünk, ahonnét kezdve aztán már szárnyalhat a gondolkodás, mi lesz velünk: megvesznek bennünket, mi veszünk meg másokat és hová kerülünk a sorban. Ehhez nyilvánvalóan hozzátartozik az, hogy a mostani akvizíciók során megszerzett bankok európai színvonalon, megfelelő személyzettel, alkalmazottakkal, tudással, technológiával, termékekkel működjenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a saját portfoliónk is mintaértékű legyen a különböző ágazatokban gazdálkodók számára. Azt gondolom, hogy a borászat ezt már bizonyítja. A Dalmand, ahol most egy XXI. századi sertéstelepet helyezünk üzemben, mutatja, hogy a mezőgazdaságba is letettük a névjegyünket. Abban bízom, hogy most már tényleg eljön az idő, hogy tejben is előrelépjünk, új termékekkel jelenjünk meg a piacon: sajtokkal, joghurtokkal, kefírekkel. Azt gondolom, hogy a Pickben is nagyon korszerű, nagyon jó termékek vannak, nagyon jól megy az export. Megalapítottam a második külföldi leányvállalatot Oroszországban, és úgy tűnik, hogy minimum duplázni fogjuk az exportot, ha nem megtöbbszörözni ebben az évben. Tehát azt szeretném, ha az élelmiszeriparban a két cég Európa-szerte nemzetközileg elfogadott lenne, bár a Pick már annak minősül, de tejben talán, a Sole, Mizóval nem vagyunk ugyanitt. És akkor azt mondom, hogy bebizonyítottam: jó családapa voltam, és közben a bankszektorban és a reálágazatokban is tettem valamit az országért, és sikerült egy hungarikumot megőrizni, sikerült egy ágazati integrációt megvalósítani. És akkor, ha ez így van, akkor megérdemlem, hogy minél többet vadásszak, hajózzak, teniszezzek, golfozzak, meg gyerekekkel, unokákkal foglalkozzak.

Hogy tud családi tartóoszlop lenni, ha gondolom, reggeltől délutánig OTP, délutántól pedig valószínűleg késő estig portfoliókezelés? Éjféltől reggelig?

Nem. Érdekes munkabeosztás az enyém. Megpróbálok nyolc óra, fél kilenc magasságában hazaérni. A nagy gyerekek is igénylik, hogy beszéljünk, őket megpróbálom napközben vagy hazafelé felhívni, a kicsikkel pedig minden este kell valamit játszanom, vagy egy Honfoglalót a számítógépen vagy most bele vannak szédülve különböző géppisztolyos játékokba. Elsötétítjük a házat, és kommandós akciók következnek. Élvezem, nem teher. Aztán tízkor ők ágyba mennek, és meg nekiülök dolgozni, és általában éjjel egyig, néha fél kettőig dolgozom. Hét óra körül kelek, hét órakor inkább, az egyik gyereket elviszem az iskolába, és kezdődik elölről a nap. De hozzáteszem: a szombat-vasárnap azért a családé.