Az üzenet egy 126 éves gyufásskatulyában lapult, és a Steindl Imre Program Facebook-oldalán megjelent bejegyzés szerint arra következtettek hogy az 1898. május 12-én született sorok idején, alig két évvel az átadás után máris hozzá kellett nyúlni az ablakszerezetekhez.

A rövid írás szerint meglehet, hogy a nyílászárók „húznak”, azaz nem szigetelnek megfelelően: erre minden esély meg is volt, hiszen a korszak két másik fontos épülete, a Stefánia út mentén álló Földtani Intézet, illetve az Országház is ugyanígy járt. A töredékes üzenet szerint írója a „Komárom megyei Tatáról” való, neve pedig jó eséllyel Hoch György volt, és kőművessegédként végezte el a szükséges munkákat.

A kormányzati program oldalán kedden további fejleményekről számoltak be: a Tata, a vizek városa oldal szerzője az üzenetet 1895-re datálta, ebből pedig könnyen kiszámolható volt, hogy a szövegben magát 23 évesnek valló írója 1872-ben született. Az anyakönyvekből kiderült, hogy Heitz Györgyről van szó, a családnak pedig több tagja is él most Tata környékén, így tehát még folyik némi kutatás, kinek a felmenője rejthette el az üzenetet - összegzett a 24.hu, amely a munkák mögötti projektcégtől egy nagy felbontású képet is kapott a fellelt levélmaradványról.