1990-ben a magyar halfogyasztás még 2,5 kilogramm volt, ezen alacsony értékhez képest ma már 6,5 kilogrammot eszünk, vagyis tudatosabbá válik a halfogyasztás. Ám ez még mindig jócskán a világátlag alatt van, ezért is szükséges például a Kapj rá! kampány – mondta Lévai Ferenc.
Az életminőség is múlik többek között a halfogyasztáson. Magyarország gyógyszernagyhatalom, már ami a gyógyszerek fogyasztását illeti, és ennek zömét olyan dolgok miatt esszük meg, ami elkerülhető lenne: az elhízottság, a túlsúly, a mozgáshiány és a korszerűtlen táplálkozás. Ezek a legnagyobb kórok és betegségokozók Magyarországon. Pedig a világátlag eléréséhez (évi 20 kiló fejenként) még csak tenger sem kell, hiszen Ausztria is "teljesíti" például az ott jellemző 21 kilogrammos fogyasztással.
A sok halat fogyasztó nemzetek tagjai idős korukban lényegesen gyorsabban mozognak, élénkebbek, szebben öregszenek
– elég megnézni a spanyolokat, franciákat, ahol a 80 éves korosztály úgy éli az életét, mint Magyarországon az ötvenesek – mondta Lévai Ferenc.
Itthon is vannak jó példák, a szakember Baja-Dunaföldvár környékét említette, ahol a fogyasztás évi 20 kiló, vagy ugyanígy magas az érték Szegeden és környékén. "Itt sokkal jobban élnek az emberek, egészségesebbek, mint azok, akik hal híján belekényszerülnek a napi húsfogyasztásba" – hangsúlyozta, rámutatva, a hazai haltermelés is kielégítheti az igényeket.
"Nem kell lazacot ennünk, amikor itt van jó magyar harcsa, a ponty, a szálkamentes afrikai harcsa, a pisztráng és a csíkos sügér. Ez egy népegészségügyi program kellene hogy legyen" – utalt a halfogyasztás népszerűsítésének szükségességére.
Lévai Ferenc elismerte, a hal sosem volt olcsó, a tengerparti országokban sem az. Ehhez hozzájárul az is, hogy
egy kiló pontyhoz minimum két, de inkább három év kell, addig egy csirkemell 40 nap alatt "készül el"
– mondta. De nem is ez a kérdés, sokkal inkább az, hogy mit érünk el a fogyasztásával.
A haltermelést is befolyásolja a száraz időjárás
Idén nagy halpusztulások is voltak emiatt, a Dunántúlon a halak mintegy 20-30 százaléka elpusztult. A Velencei-tó fel is került a címlapokra, főként mert az lényegesen nagyobb ügy volt, mint egy gazda kára (ami persze szintén nem elhanyagolható).
A csapadékhiány Lévai Ferenc elmondása szerint minden halfajt megviselt.
Körülbelül 30 százalékkal kisebb lesz a Dunántúli haltermelés. Valamivel jobb a Tiszántúli gazdaságok helyzete, hiszen az elődeink által okosan kiépített vízellátórendszerek (Nyugati- és Keleti-főcsatorna, az óriási Tisza II víztározó (közismert nevén a Tisza-tó) rengeteget jelentettek, és sokat számítanak a vízellátás biztonsága szempontjából – hívta fel a figyelmet.
