A trópusi vihart a karibi térségben hurrikánnak hívják, a Csendes-óceánin tájfunnak, az Indiai-óceánon pedig ciklonnak - mondta az InfoRádióban Szabó Bea, az Időkép meteorológusa.

"Létrejöttükhöz bizonyos feltételek szükségesek, amelyek csak a trópusokon állnak rendelkezésre.

Ezek a tengerfelszín magas hőmérséklete, minimum 26-27 fok, magas páratartalom, illetve a trópusok 10. és 20 szélességi köre között létrejövő passzátszél, ami ezt a zivatarrendszert, mely a magas tengerfelszínből nyeri energiáját, beforgatja. A forgáshoz még szükséges a Föld forgásából származó eltérítő erő, a Coriolis-erő. Ezek mind összeadódva a trópusokon létre tudják hozni ezeket a félelmetes viharokat."

A pusztítás várható mértéke a hurrikán várható mozgási irányától és forgási sebességétől függ - tette hozzá.

"A hurrikánok sebessége a hozzájuk kapcsolódó energiautánpótlástól függ. Tehát ha nagyon meleg tengerfelszínről beszélünk, erősebb lesz a hurrikán is, nagyobb szélsebességgel. Ha pedig sokáig tud a meleg tengerfelszín fölött tartózkodni, akkor több energiát nyer."

A hurrikánok útvonala kelet-nyugati irányú, ez a Coriolis-erő miatt van, a szárazföld - vagy hidegebb víz - fölé érkezve aztán veszítenek energiájukból, és északabbi irányba mennek.

A hurrikánoknak öt kategóriájuk van, a Dorian az ötödik kategóriába tartozott, a benne tomboló szélvihar több mint 248 kilométeres sebességű.

Évente 30-50 vihar erősödik hurrikánná, és csak a töredékük éri el a szárazföldet, sok esetben mérsékelt övi ciklonná szelídülve.