A rágcsáló nem a szépségével nyűgözi le az embert – azt viszont tudni kell róla, hogy fokozottan védett, és Pest megyében évtizedek óta nem látták - írja a turistamagazin.hu.

A nyugati földikutya (Spalax leucodon) populációját a húsvét utáni napokban fedezték fel Albertirsa külterületén az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoport (ABKTCs) tagjai. A helyszínen – volt homokháti élőhelyen – most kiskertek, szőlősök, nyaralók, lucernatáblák és telepített akácosok állnak. Először evés közben csípték el a rágcsálót.

Néhány nap múlva a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI), valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) munkatársai érkeztek a helyszínre, és a terepjárás során több túráscsoportot is felfedeztek a környéken, például a Gerje-patak melletti gyepeken, melyek klasszikus élőhelyeknek számítanak

A lelkes csapat május 5-én két állatot is fogott. Az elsőt – egy idős hímet – Köpönyegnek nevezték el, a másikat – egy szoptatós nőstényt – Albertinának. Vér- és szövetmintát vettek tőlük, majd természetesen szabadon engedték őket. A minták alapján kiderül majd, pontosan melyik alfajhoz tartozik a két földikutya.

A természetvédelmi feladatok csak most kezdődnek – íjra a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján. „A részletes felméréseket, az élőhelyek stabilizálása, majd esetleges fejlesztése kell, hogy kövesse. A területek jogi védelmének biztosítása a helyi önkormányzat és a hivatásos természetvédelem közös feladata lesz.”

A földikutyák teste hengeres, végtagjaik rövidek, óriási metszőfogaik vannak, szemüket bőr fedi, de remek a hallásuk és a szaglásuk, ráadásul még bolygónk mágneses terét is képesek érzékelni. A Kárpát-medencében öt, egymástól genetikailag jelentősen különböző földikutyafaj él, Magyarországon pedig napjainkban három kisfaj, az erdélyi földikutya, a magyar földikutya és a délvidéki földikutya előfordulásáról van tudomásunk. A földikutya fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.