Augusztus 15-én három vízidisznó kölyök született a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Bár a vízidisznók viszonylag fejletten jönnek a világra, az elmúlt napokban a kicsik nem nagyon mozdultak ki a kifutójukban található biztonságos bozót sűrűjéből. Ahogy azonban egyre inkább nekibátorodnak, a látogatók is mind jobban láthatják őket - olvasható az Állatkert InfoRádióhoz eljuttatatott közleményében.

A három kölyökkel együtt összesen tizenegy vízidisznó él a magyar főváros állatkertjében. Közülük kilenc itt is született a két felnőtt tenyészállat, Fruzsina és Roger frigyéből. A tenyészpár "románca" még 2007-ben kezdődött: az akkor még csak féléves Fruzsina Hannoverből érkezett Budapestre a már korábban itt élő, négy évvel idősebb Roger mellé. A vízidisznó pár nászából 2008 áprilisában születtek az első kölykök, és azóta rendszeresen újabb és újabb apróságokkal örvendeztetik meg a kert közönségét.

Legutóbb december 27-én voltak kölykeik, s mivel az anya három hónapig szoptatja a kölyköket, a vemhességi ideje pedig ismét három hónapra tehető, világos, hogy a budapesti vízidisznók nem sokat teketóriáztak a család további bővítése terén. Ez a faj persze gyakran a természetben is ilyen jól szaporodik, de ott azért van erre szükség, hogy az állatok ellensúlyozzák a fiatalok nagy elhullási arányát, amely az ifjú vízidisznókra leselkedő sok ragadozó, például a kajmánok miatt komoly erőpróba a vadonbeli egyedek számára.

Mivel az állatkertekben ilyen veszélynek nincsenek kitéve, egy jó tenyészpár körül néhány év alatt egy igazi nagycsaládra való kölyök nőhet fel. A budapesti állományból több más állatkertnek is jutott már, tavaly szeptemberben például két állatot Rigába, júliusban pedig egyet a Prágai Állatkertbe szállítottak.

A vízidisznó a legnagyobb ma élő rágcsálófaj. A kifejlett állatok testtömege a 65 kg-ot is elérheti. A faj elterjedési területe Dél-Amerika nagyobbik felét magába foglalja. Magyar elnevezését elsősorban annak köszönheti, hogy különösen kedveli a vizes élőhelyeket, a gyenge sodrású folyóvizeket, illetve a llano néven ismert füves síkságokat, amelyeket az esőzések után hosszabb ideig víz borít. A sertésfélékhez - rágcsálóként - nincs túl sok köze, viszont aránylag közeli rokonságban áll a jól ismert tengerimalacokkal. A vízidisznó őshazájában nem számít ritka állatnak, annak ellenére, hogy Dél-Amerikában sok helyen gasztronómiai jelentősége is van ezeknek a jószágoknak.

Mint minden más állatnál, természetesen a kis vízidisznók esetében is lehetőség van azok jelképes örökbe fogadására.