Különféle tréningekkel oktatják a tengerésziskolák tanulóit arra, hogyan küzdjenek a kalóztámadások ellen olyan eszközökkel, mint például az erős nyomású vízsugár, vagy a vakító reflektorfény.

Sem a technikák, sem a tananyag nem újdonság, azonban egyre kevesebb idő alatt kell a lehető legtöbb hajóst kiképezni, hiszen 2008-ban rekordszámú óceánjáró lett támadások áldozata.

A Kaliforniai Tengerészeti Akadémia professzora, Donna Nincic - aki két ilyen témájú kurzust is vezet - elmondta: "Nem könnyű megértetnie a hallgatókkal, hogy a tengeri támadások mennyire valós veszélyt jelentenek. Napjaink kalózai már nem a kalandregényekből ismert félszemű, falábú figurák, akiknek papagáj ül a vállukon, hanem valós problémát jelentenek, amire igencsak nehéz megoldást találni."

A tengerésztanoncok gyakorlati képzésük alatt szimulált kalózriadókat is átélnek, megtanulják az őrszolgálat és a riadóztatás menetét, elsajátítják a védekezési technikákat.

A tengeri haramiák leggyakoribb módszere, hogy néhány, kis csónakkal a nagy hajók közelébe lopakodnak, kampók és kötélhágcsók segítségével felmásznak azokra, és fegyverrel kényszerítik a sokszor csak néhány tucatnyi legénységet a jármű vagy a rakomány átadására.

A nemzetközi vizek nagy részén ugyanakkor a hajósoknak tilos fegyvert maguknál tartaniuk, így sokszor esélyük sincs védekezni a legmodernebb lőfegyverekkel felfegyverzett támadók ellen. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a tengerészek felfegyverzése nem megoldás, csak az áldozatok számát növelné.

Ezért tanítják a kadétokat arra, hogy minden lehetséges módon védekezzenek: erős reflektorokkal, nagynyomású fecskendőkkel, illetve különböző, a fedélzeten található eszközökkel.

Az oktatók szerint a legjobb védekezés maga az éberség: az őrszemek állítása, a tenger folyamatos figyelése a kalózok számára azt jelenti, hogy nagyon nehéz lesz elfoglalni a hajót, ezért inkább keresnek maguknak egy másikat.