Az ítélőtábla közleményében azt írták, hogy a vádlott és élettársa hajléktalan volt, és italozó életmódot folytatott; ez idő alatt pedig a férfi többször – olykor nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozva – bántalmazta párját. Két éve ősszel ismét veszekedtek, a férfi negyedórán át bántalmazta – ököllel ütötte, rugdosta és egy vascsővel is több alkalommal megütötte – társát, aki ennek következtében meghalt.

A sértett halálát csak órákkal később észlelte a férfi és a bántalmazás során jelen lévő másik hajléktalan, a másodrendű vádlott. A bántalmazó utasítására a társa pokrócokat terített a holttestre, majd az elsőrendű vádlott megpróbálta elégetni a testet.

Miután tervét nem tudta megvalósítani, a megégett holttestet a Zala folyóhoz vitte és a vízbe dobta, de a vádlottak másnap észlelték, hogy a víz nem vitte el a testet, ezért a bántalmazó kiemelte és újból meggyújtotta, majd néhány óra elteltével a maradványokat feldarabolta és a másodrendű vádlott jelenlétében elásta.

A vádlottak megbeszélték, hogy a sértettről azt híresztelik, hogy külföldre ment prostituáltnak.

A maradványokat 2024 márciusában találták meg.

A bántalmazó ezután – még szintén 2023 őszén – összeszólalkozott testvérével is, akit késsel egy alkalommal vállon szúrt, ennek következtében a testvér 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A Zalaegerszegi Törvényszék a bántalmazót aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett testi sértés, halált okozó testi sértés, továbbá súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért tíz év börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Társát a bíróság bűnpártolás vétsége miatt 60 nap elzárásra ítélte.

A Pécsi Ítélőtábla a Zalaegerszegi Törvényszék ítéletét megalapozottnak találta és helybenhagyta.

Az ítélet jogerős.