IV. Károly első Budapestre érkezéséről a lapok fantáziadús beszámolókat közöltek. Az osztrák Tagespost szerint például a király

gyalog ment át a Lánchídon a siklóhoz, és érdeklődött a miniszterelnök portásánál, hogy hol van a kabinetfőnök. Horthy éppen a húsvéti tojásokat kereste a gyerekekkel a palota kertjében.

Károly tárgyalása Horthyval eredménytelen maradt. Az antanthatalmak képviselői végül jegyzékben fejezték ki: semmilyen formában nem tűrnék el a Habsburg-család restaurációját. A sikertelen eszmecsere után március 28-án visszatért Szombathelyre, néhány nap után pedig elhagyta az országot.

Mire a közvélemény értesült a húsvéti kirándulásról, a hatalmi játszma már el is dőlt. A legitimisták és a konzervatívok megfontolt politikai vezetői a történteket nagy csapásként értékelték. Õk elsődleges feladatnak a belső és külső megerősödést tartották, ezután kívánták csak rendezni a királykérdést. Ausztriában Egon Glanz bel- és hadügyminiszter, Magyarországon Teleki Pál miniszterelnök bukott bele a puccsba.

Káosz, zűrzavar, és az elsőhöz hasonló eredménytelenség kísérte a második visszatérési kísérletet is. A királyt szállító vonat majdnem két nap alatt tette meg a Soprontól Budaörsig tartó utat. Károly útközben miséket tartatott és katonákat esketett fel. Az antanthatalmak ekkor megint tiltakoztak visszatérése ellen.

Horthy fegyvereseivel Budaörsnél feltartóztatta a királyt szállító vonatot. A fegyverek eldördülése után Károly szinte azonnal tárgyalni kezdett. Az ütközet néhány óra alatt véget ért. Károly nem volt puccsista alkat.

IV. Károly visszatérési kísérletének kudarca után a királyi párt a Portugáliához tartozó Madeira szigetére szállították, ahol az ex-uralkodó ágynak esett. 1922. április 1-jén, 35 éves korában elhunyt az utolsó magyar koronás király.