Böjte Csaba az elismerést az erdélyi nehéz sorsú gyerekek felkarolásáért, humanitárius tevékenységéért, a gondviselés megélését segítő, nagy hatású tanításaiért és a magyar nemzet lelki megerősödését szolgáló életútja elismeréseként vehette át.

Böjte Csaba kiemelte: a kapott elismerés azt mondja neki, hogy a legelesettebb gyerekek is értékesek a magyar nemzet számára, hiszen a magyar állam azt értékeli, hogy ő ezekhez a gyerekekhez hajolt le.

Hozzátette: a díj nemcsak őt, hanem mindannyiunkat bátorít, hogy "merjünk bekopogtatni a falu végi otthonokba és megszólítani az ott élő gyerekeket, merjünk életközösséget vállalni velük", bízva abban, hogy hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak.

A ferences szerzetes úgy fogalmazott: "teremtő tekintettel kell egymásra nézzünk". A gyerek ugyanis a felnőtt szemének tükrében látja magát. "Ha a szemembe néz és azt látja, hiszem, hogy meg tudja csinálni, akkor elindul, nekiáll", és valóban képes lesz rá. A kis sikerélményekből építkezik aztán, és egyre nagyobb és nagyobb dolgokat vállal majd. Így fejlődünk mindannyian. "Ezért ezzel a bizalommal kell egymást, a nemzetünket és a jövőt is szemléljük".

"Hiszen Isten nem azt mondta, hogy készüljünk a világ végére, hanem hogy imádkozzunk, hogy jöjjön el az ő országa" - tette hozzá.

A terveiről szólva Böjte Csaba elmondta, "nagyapai üzemmódra szeretne váltani".

Ő és munkatársai közel hatezer gyereket neveltek fel, közel "ezer unoka is van már",

és nem nagyon akarnak új gyereket befogadni, inkább a kirepülteket szeretnék utógondozni.

Abban szeretném segíteni az alapítvány otthonaiban felnőtt gyerekeket, hogy családot alapítsanak, akiknek pedig már van, azok ne sodródjanak el a feleségük, férjük mellől és szépen tudják nevelni a gyerekeiket - mondta.

Böjte Csaba szólt arról is, hálás az általa gondozott gyerekeknek, hogy hagyták magukat tanítani, hogy meghallgatták a jót, a szépet.

A ferences szerzetes köszönetet mondott a kollégáinak is, akik az elmúlt 30 évben akár hetekig, hónapokig önkéntesként, akár évekig, évtizedekig munkatársakként dolgoztak az alapítvány otthonaiban.

Szeretné - jegyezte meg, ha le lehetne "nyírogatni" a díj szélét, és mindegyiküknek adni belőle egy darabot.