Magyar hősök: Salkaházi Sára – az önfeláldozó embermentő

Infostart

- 2021. december 2. 12:36

Sorozatot indított az InfoRádió együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával azokról a történelmet formáló ismeretlen személyiségekről, akik szembeszálltak a 20. század diktatúráival. A sorozatban szereplő életpályák bővebben a Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból című kötetben olvashatók.

Szabadelvű, modern nő volt, aki végül szociális munkát végző apácaként találta meg hivatását. Salkaházi Sára a 20. század tragikus eseményei közepette megmaradt elkötelezett embernek, aki tudatosan vállalta sorsát: életét adta az üldözöttekért.

Schalkház Sára néven, 1899. május 11-én született Kassán, osztrák eredetű polgári családban. Tanítóképzőt végzett, ám a monarchia összeomlása után megvált a hivatásától, ugyanis nem volt hajlandó felesküdni a frissen megalakult csehszlovák államra.

Újságíró lett belőle, s amennyire a körülmények lehetővé tették, élvezte a fiatal felnőttek életét. Később így emlékezett erre az időszakra: „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…”

Sokáig úgy tűnt, az írás lesz a hivatása, 1926-ban még önálló kötete is megjelent. Miközben azonban a modern nő életmódját követte, a szociális kérdés sem hagyta nyugodni, ezért a csehszlovák keresztényszocialista párt kassai irodájának a munkatársa lett, s a párt lapját is ő szerkesztette. Az igazi fordulópont azonban akkor következett el az életében, amikor felvételt nyert a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társaságába; 1930-ban első fogadalmat, majd 1940-ben örökfogadalmat tett. Ezekben az években Kassán, majd Komáromban szervezte a karitász munkáját, személyesen látogatta és segítette a nélkülöző családokat.

A társaság a harmincas évek végétől felvette a harcot az egyre erősödő német nyomással szemben. (A szerzetes ennek jegyében magyarosította családnevét 1942-ben Salkaházira.) A testvérek a háború alatt a kezelésük alatt álló intézményekben folyamatosan menedéket nyújtottak a hozzájuk fordulóknak. Jóllehet, idővel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezzel az életüket teszik kockára, nem visszakoztak. Sára testvér 1943 szeptemberében a következőt írta naplójába: „...a Társaság és a Testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam mint a Társaság áldozatát azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és Testvérek üldöztetése következne be.”

1944 telére a társaság pesti házai megteltek a befogadott üldözöttekkel. Sára testvér vitte a híreket az otthonok között, s igyekezett tartani a lelket a bujkálókban. Egy ilyen útjáról tért vissza 1944. december 27-én, s már az utcán látta, hogy nyilas igazoltatás zajlik az általa vezetett Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthonban. Megtehette volna, hogy másfelé megy, ám odalépett a fegyveresekhez és közölte, ő az intézet vezetője. Négy gyanúsnak talált ember és egy hitoktató mellett őt is elhurcolták. Egyikük sem tért vissza.

Évtizedeken át nem lehetett tudni, hogy mi történt azon a napon Sára testvérrel. Az 1967-es zuglói nyilasper egyik vádlottjának vallomása szerint 1944. december 27-én egy nő a Duna-parton a hóhérai szemébe nézett, majd keresztet vetett – a következő pillanatban pedig a folyóba lőtték. Minden valószínűség szerint Salkaházi Sára volt az. 1969-ben a Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetésben részesítette, 2006-ban pedig a katolikus egyház boldoggá avatta.

További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.

A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.