Egészen fiatalon megjárta a hadifogságot, és még mindig alig volt huszonegy éves, amikor a kommunisták koholt vádakkal börtönbe zárták. 1956-ban az életét adta a magyar szabadságért.
Gérecz Attila 1929. november 20-án született Dunakeszin. Édesapját korán elvesztette, a második világháború után a bátyjai emigráltak, így egyedül maradt az édesanyjával. A középiskolát a világháború alatt kezdte, majd 1944-ben a Sümegre menekített nagyváradi hadapródiskola növendékei közé vonult be. Alakulatát nyugatra vezényelték; hadifogságba került, ahonnan csak 1946 őszén térhetett haza.
1948-ban magánúton érettségi vizsgát tett, ám származása és apja vitézi címe miatt egyetemre már nem vették fel. Ezért kitanulta a vasesztergályos szakmát, és előbb Csepelen, később pedig a Teherautó-javító Vállalatnál dolgozott. Egy olyan világba tért vissza, ahol az egyéni tehetséggel és teljesítménnyel szemben a rendszer egyre inkább azokat jutalmazta, akik a kommunista párthoz való hűségük útján próbáltak meg érvényesülni. Ez pedig nem Gérecz útja volt.
Sokoldalú tehetségét mutatja, hogy kiváló öttusázó lett belőle, 1949-ben a válogatott keretbe is bekerült. A kommunista államvédelem azonban alig egy évvel később benne és barátaiban is megtalálta az ellenséget, és 1950. december 8-án őrizetbe vették. A kikényszerített „vallomások” nyomán az államvédelem francia hírszerző sejtnek minősítette a baráti társaságot. A perben öt halálos ítélet született, amelyből hármat végrehajtottak; Géreczet jogerősen tizenkét évre ítélték.
A börtönévek valódi költővé formálták, Vácon tagja lett az úgynevezett Füveskerti Költők Körének. A versek adták meg számára azt a belső szabadságot, amelyre szükség volt a túléléshez.
1954 júliusában a Duna kiáradt, vízszintje pedig elérte a váci börtön falait is. 18-án éjszaka vihar támadt, Gérecz ekkor hajtotta végre a korszak egyik legbravúrosabb szökését. Az őrök figyelmének lankadását kihasználva elfűrészelte egy műhelyterem ablakának rácsát, kifeszítette, és a vízbe ereszkedett. Ötven-hatvan métert haladt a víz alatt a szögesdrót kerítésekig, majd a hideg folyóban egyórányit úszott, míg partot nem ért. Átázott ruhái és a hideg okozta görcsök ellenére többször is sikerült kijutnia az őt üldözők gyűrűjéből. Eljutott Budapestre, de vesztére ekkor már nagy erőkkel keresték. Nem egészen három nap múltán fogták el; és újabb két évre ítélték, magán- és sötétzárkákban igyekeztek megtörni.
1956-ban átszállították a Gyűjtőfogházba, ahonnan november 1-jén politikai okokból bebörtönzött társaival együtt kiszabadították. Szerelmével, Dreschel Máriával néhány nappal később eljegyezték egymást. A november 4-én meginduló szovjet támadás után jelleméhez híven a harcot választotta. November 5-től régi rabtársai mellett harcolt a Blaha Lujza tér–Dohány utca környékén. Két nappal később a szovjet tankok elleni küzdelem során, a Klauzál utcánál halálos találat érte. Holttestét először a Klauzál téren temették el, ma a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában nyugszik.
További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.
A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.
Irodalom
- Gérecz Attila-honlap. http://gereczattila.uw.hu, 2018. augusztus 10.
- Gérecz Attila összes művei. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta: Hajnal Géza. Budapest–Boldog, Kortárs–Tau-Terv, 2017.
- A Gérecz-hagyaték honlapja. http://www.gereczhagyatek.hu/, 2018. augusztus 10.
- Hajnal Géza: A Gérecz-hagyaték. Előmunkálatok a nagymonográfiához. Budapest, Kortárs, 2016.
