eur:
402.88
usd:
349.66
bux:
98560.68
2025. június 21. szombat Alajos, Leila

Magyar hősök: Honti Ilona – míg a bitófa el nem választ

Sorozatot indított az InfoRádió együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával azokról a történelmet formáló ismeretlen személyiségekről, akik szembeszálltak a 20. század diktatúráival. A sorozatban szereplő életpályák bővebben a Magyar hősök - Elfeledett életutak a 20. századból című kötetben olvashatók.

Brusznyai Árpádné Honti Ilona egyike volt azok forradalmárfeleségeknek, akiknek az 1956-os megtorlás során meghurcolt és kivégzett férjük távollétében, a kétségbeejtő helyzet ellenére édesanyaként helyt kellett állniuk.

Honti Ilona 1930. február 28-án született Budapesten. A vegyészlaboráns képesítést szerzett fiatal nő az 1950-es évek elején egy édesapja által szervezett sakkparti révén ismerkedett meg Brusznyai Árpáddal, akit családi háttere miatt elbocsátották az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetéből. 1953. június 20-án összeházasodtak, és Veszprémbe költöztek. A férj a Lovassy László Gimnáziumban tanított, miközben Honti a Nehézvegyipari Kutatóintézetben vállalt állást. 1954-ben megszületett lányuk, Margit.

1956-ban Brusznyai Árpád a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács tagjaként, majd november 1-jétől elnökeként a forradalom veszprémi eseményeinek meghatározó alakja volt. Legfontosabb feladatának a közrend fenntartását és a törvényesség betartását tartotta. Ennek ellenére a forradalom leverése után az elsők között tartóztatták le, ám november végén visszatérhetett a családjához.

1957 húsvétján azonban ismét őrizetbe vették. Honti, amikor alkalma nyílt rá, meglátogatta férjét a börtönben, csomagot küldött neki, mosta a szennyesét, és leveleivel tartotta benne az erőt. A per során találkozott a bíróval, ügyészekkel, pozitív jellemzéseket íratott az egyetemről és a váci iskolából. Miután azonban a Győri Katonai Bíróság október 19-én életfogytiglanra ítélte Brusznyait, egyre inkább erőt vett rajta a kimerültség. „Ha Margitka nem volna, én most szívesen megválnék ettől a világtól, semmivel sem törődve” – jegyezte le férje második letartóztatását követően vezetni kezdett, egyedülálló forrásértékű, szívszorító naplójában.

1958. január 2-án írt, utolsó naplóbejegyzése arról árulkodik, még bízott benne, hogy az 1958-as esztendőben – mint írta – „úgy is fogunk beszélgetni, hogy a rács nem lesz köztünk”. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. január 7-én azonban Brusznyai ítéletét halálbüntetésre változtatta. A különtanács tagjaiból alakult kegyelmi tanács 3:2 arányban még azt is elutasította, hogy kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanácshoz felterjesszék. 1958. január 9-én a Budapesti Országos Börtön udvarán kivégezték.

Brusznyai bitóra juttatásában komoly szerepe lehetett Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém megyei első titkárának, aki az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a Legfelsőbb Bíróság elnökének írott levelében követelte a forradalmi vezető és társai kivégzését, annak ellenére, hogy Brusznyai 1956-ban határozottan fellépett a bosszú megnyilvánulásai ellen, Papot pedig vegyésztechnikusi végzettségének megfelelő álláshoz segítette hozzá.

A huszonnyolc éves korában megözvegyült Honti Ilonát barátok, kollégák és rokonok segítették. A váci siketnéma-intézetben dolgozott tovább, élelmezésvezetőként, ám szívbetegsége miatt ötvenegy éves korában leszázalékolták. Ezután házvezetői állásokat vállalt falusi plébániákon. Az özvegy hosszadalmas jogi harcot folytatott: a hatóságok csak a rendszerváltás után engedélyezték férje sírjának azonosítását, és ekkor történt meg a hivatalos rehabilitáció is. Honti Ilona 2004. július 16-án hunyt el Vácott.

Írta: Krajcsír Lukács

További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.

A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.

Irodalom

  • Imre Frigyesné–Nagy András (szerk.): Brusznyai Árpádné Honti Ilona Naplója. Veszprém, Brusznyai Árpád Alapítvány, 2017.
  • Kahler Frigyes: A Brusznyai-per: emberi sorsok a politikai megtorlás idején. Szentendre, Kairosz, 2001.
  • Nagy András (szerk.): Brusznyai-dokumentumok. Veszprém, Brusznyai Árpád Alapítvány, 2017.
  • Nagy András (szerk.): Brusznyai-tanulmányok. Veszprém, Brusznyai Árpád Alapítvány, 2017.
KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Megint napirenden a nők mozgósítása Ukrajnában

Megint napirenden a nők mozgósítása Ukrajnában

Ukrajnában ismét felmerült a nők besorozásának kérdése. A Oroszországgal folyó háborúban az ukrán fegyveres erők jóval kevesebb embert tudnak mobilizálni, mint az oroszok. Közben a nyugati szövetségesek sürgetik, hogy akár 18 éves fiatalokat is elvigyenek katonának.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.06.23. hétfő, 18:00
Karácsony Gergely
Budapest főpolgármestere
Kis szürke emberek – Európa senkijei, akik feltűntek az észt–orosz határon

Kis szürke emberek – Európa senkijei, akik feltűntek az észt–orosz határon

Miközben a világ Krímre és Ukrajnára figyel, Észtország keleti végében egy másik határon évtizedek óta állnak „kis szürke emberek”. Ők nem katonák, hanem állampolgárság nélküli civilek, akik Narvánál órákig, olykor napokig várnak arra, hogy átjussanak Oroszországba. Az útlevelük nem egy országba, hanem egy joghézagba szól, és az életük sem ide, sem oda nem tartozik igazán. A sorban állva sokan már nem orosznak, hanem európainak érzik magukat – de ezt még hivatalosan nem ismerte el senki.

EZT OLVASTA MÁR?
×
2025. június 21. 10:15
×
×
×
×