Gulyás Gergely úgy fogalmazott, kollektív bűnösség nincs, de állami felelősség van. A Holokauszt Emlékközpont által szervezett rendezvényen a tárcavezető kiemelte: a kormány mindig világosan fogalmazott, amikor a magyar állam felelősségéről volt szó. Tény, hogy a harmincas években az antiszemitizmus erősödése Magyarországot és a magyar társadalmat is elérte, ez a zsidóság tűrhetetlen jogkorlátozásában öltött testet, és

tény, hogy a zsidók elhurcolása a német megszállás után történt, de mindez a magyar közigazgatás tevékenysége nélkül nem történhetett volna meg

- mondta Gulyás Gergely. A miniszter kijelentette: a kormány büszke arra, hogy jelenleg Magyarországon virágzó kulturális és hitéletben, biztonságban élhetnek egymás mellett zsidók és nem zsidók. Mint mondta, Magyarország tanult a múltból, és tudja, hogy a zsidósággal együtt kell eltervezni és megvalósítani a közös jövőt.

A holokauszt olyan korban történt, amikor az egyes ember léte megkérdőjeleződött, az emberiség és minden emberi érték megőrzése komoly döntést igényelt. Olyan korban, amikor az egész zsidóságot halálra szánták, és milliókat gyilkoltak meg. Még ha szabadulás követte is a szenvedést, a túlélőket életük végéig elkísérték az átéltek - fogalmazott a politikus. A miniszter szerint az áldozatok sokaságát jelző számok mögött meg kell látni az emberi sorsokat, őrizni kell az áldozatok emlékét, azokét, akiket a fajelmélet által vezérelt gyilkos hatalom elpusztított.

Gulyás Gergely azt mondta:

a veszteség nemcsak a zsidóságé, hanem egész Európáé, nemcsak a magyar zsidóságé, hanem az egész magyar nemzeté.

A holokauszt a zsidó-keresztény alapokon álló nyugati civilizáció tagadásának következménye, ugyanis a zsidó és a keresztény erkölcsi tanítás az ember életet szentnek tekinti, ez él tovább a szabadságjogok eredeti deklarációiban is - mondta.

Jószéf Amrani, Izrael budapesti nagykövete hangsúlyozta: a holokauszt felfoghatatlan, leírhatatlan tragédia, amelyre kötelességünk emlékezni. A túlélők súlyos terhet cipelnek, szinte elviselhetetlen emléket, és nincs vigasz a fájó emlékeikre. Véleménye szerint a túlélők történetei mutatják be a második világháború alatti és az ahhoz vezető szörnyűségeket, amikor az élet egyet jelentett a félelemmel, az alapjogok megtagadásával.

"Erkölcsi kötelességünk emlékeztetni embertársainkat a velünk történt tragédiára", hogy senki ne lehessen megsemmisítés célpontja

- hangoztatta a diplomata, hozzátéve, kötelességük elmondani a történetüket, a zsidóság és az antiszemitizmus történetét. Küldetésük, hogy ne kössenek kompromisszumot az igazsággal és azt kimondják, mert ezzel tartoznak a történelemnek és az áldozatoknak is.

Grósz Andor, a Holocaust Közalapítvány elnöke arról beszélt, hogy fontos év áll előttünk, hiszen márciusban lesz a 75. évfordulója Magyarország náci megszállásának, amely elindította "a szörnyűségbe torkolló események vészjósló láncolatát", a vészkorszakot. Azon kevesek, akik kisgyermekként élték át az akkori eseményeket, már 80 évnél idősebbek, ezért a közalapítvány fontos célja, hogy minél több emléket rögzítsenek a túlélőktől, hogy "örök bizonyságként megőrizhessék az utókornak". Közölte: a vészkorszak kutatását és oktatását, az emlékezetkultúra formálásával és

a tolerancia erősítésével kapcsolatban még rengeteg a teendő, "messze vagyunk még az ideális állapottól".

Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója elmondta: Auschwitz áldozatainak egyharmada magyar zsidó volt, és feladatként jelölte meg az ő emlékük ápolását és a fiatal generációk oktatását, hogy mindez még egyszer ne történhessen meg.

Az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel, ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.