Új műsor indul reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Az első:

Bárány János

Életrajz

„Csak annak köszönhetjük, hogy a nép mellettünk volt. Nem tudtunk olyan lakásba benyitni, ahol ne segítettek volna. Ételt, ruhát adtak, az asszonyok maguk készítették el a benzinespalackokat, s nyújtogatták ki az ablakon, ha valahol találtak egy töltényt, felvették és nekünk adták, hogy annyival is több legyen. Hát ezért.” – válaszolta Bordósipkás Jancsi a Magyar Ifjúság riporterének arra a kérdésére, hogyan tudták tartani magukat a felkelők a szovjet túlerővel szemben. Az interjú 1956. november 3-án jelent meg, a Bordósipkás Jancsi pedig Bárány János volt, a Tompa utcai felkelőcsoport legendás vezetője. Pertársa, Mécs Imre később úgy nyilatkozott róla: Bárány kiemelkedő személyiség volt, a kiváló intelligenciájú munkásemberek fajtájából.

1930-ban született, édesanyját nagyon korán elvesztette. Lakatosnak tanult a csepeli Weiss Manfréd-gyárban, a későbbi Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben, ahol kétszer is sztahanovista oklevelet szerzett.

Csatlakozott az október 23-i tüntetéshez, és amikor a Magyar Rádiónál megkezdődött az ostrom, Csepelről munkásokat, valamint fegyvereket hozott. A Tompa utcai csoport a vezetőjévé választotta. Az egység a közrendet biztosította, de többször harcolt a szovjet csapatok ellen is. Október 30-án egyike volt azoknak a ferencvárosiaknak, akik Tildy Zoltán államminiszterrel, a kisgazdapárt korábbi vezetőjével és volt köztársasági elnökkel tárgyaltak. A november 4-i szovjet katonai benyomulásnak a csoport keményen ellenállt. Amikor a fegyveres küzdelem elbukott, menyasszonyával Ausztriába próbált szökni, de elfogták. Csepelre visszatérve a gépgyár munkástanácsának tagja lett, majd a Csepeli Forradalmi Ifjúsági Szövetség delegáltjaként beválasztották a Csepeli Nagymunkástanácsba. Az egykori corvinista, Nagy László vonta be a Bástya csoport nevű illegális mozgalom fegyveres szervezkedésébe: röpcédulákat terjesztett és fegyvereket gyűjtött. 1957. áprilisban tartóztatták le. A Nagy József és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként a Fővárosi Bíróság hírhedt Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa 1958. május 22-én halálra ítélte. A legtöbb halálos ítéletet meghozó Borbély János, a „mosolygó halál” vezette – másodfokon eljáró – Legfelsőbb Bíróság tanácsa emelte jogerőre az ítéletet, a kegyelmi kérvénye elutasítása után Bárány Jánost 1959. február 18-án kivégezték.

Róla írták

A Magyar Ifjúság című lapban 1956. november 3-án megjelent, Bárány Jánossal készített interjú részlete: „A pénteki nap (október 26.) volt a legmelegebb, amikor az oroszok megérkeztek és ágyúkkal, tankokkal bevonultak a Tompa utcába. Akkor magam is azt hittem: végünk van. De a fiúk úgy mentek neki harckocsiknak, ágyúknak, mint az oroszlánok. Láttam két társamat (...), benzinespalackokkal rontottak rá két ágyúra és felgyújtották. Egyik odaveszett. Én egy erkélyen álltam, onnan tüzeltem, de észrevettek, és kilőtték alólam az erkélyt. Szerencsére a légnyomás beröpített a szobába, és így megmaradtam. (...) A nép mellettünk volt. Nem tudtunk olyan lakásba benyitni, ahol ne segítettek volna. Ételt, ruhát adtak. Az asszonyok maguk készítették el a benzinespalackokat.”

1956. Válogatás fegyveres felkelők visszaemlékezéseiből. Kabelács Pál, 1956-os forradalmár Bárány Jánosról: „Sokszor szóltak a lakók, hogy ide vagy oda bementek az ávósok, ki kell füstölni őket, mert félnek. Nekem akkor már egy ívtáras kalasnyikovom volt, azzal mentem utánuk. Bárány Jancsi azonban – különben mi csak „Piros sapkásnak” hívtuk a svájcisapkája után – nem engedte bántani őket. Összegyűjtöttük őket szépen a Tompa utcai pincében. Jancsi azt mondta, adjunk nekik enni. Bárány nagyon rendes parancsnok volt, nagyon szerettem.”

Karátson Gábor író, festő találkozása 1956-ban Bárány Jánossal: „Ahogy ott üléseztünk, bevonul két vagy három fiú meg egy lány, ismeretlenek. Mint mondták a Mafisztól, a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetségtől érkeztek (...). Csak évtizedek múltán tudtam meg, hogy Bárány János volt az egyik fiú, a híres piros sapkás Jancsi, a Tompa utcai felkelők akkor már persze legendás parancsnoka. Szót kért, és barátságosan megdorgált bennünket, hogy mi csak itt fortyongunk az egyetemista levünkben, és őket, a harcoló ifjúmunkásságot úgymond le se tojjuk. (...) Támogassuk őket, kérte a joviális, kerek képű fiú, mert a kádáristák már mindenhol megjelentek (...). Megbeszéltük a dolgot, így kezdtünk kijárni a csepeli gyárba. Más kérdés, hogy a kerek képűvel nem találkoztunk ott már, nem találkoztunk vele soha többé. Az ő útja, még néhány kalandon át, akkor már a bitófa felé vezetett (...).” Bárány. Valasz.hu Internetes forrás: http://valasz.hu/itthon/barany-4576 (A letöltés ideje: 2016. augusztus 8.)