"Alapanyag, szakács vagy technológia és vendég. Ennek a háromnak kell együtt lennie, hogy létrejöjjön egy minőségi konyha. Ha bármelyik hiányzik, akkor nem fog létrejönni" - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője.

Magyarországon, ha van gasztroforradalom, akkor a legnagyobb fejlődés egyfajta igényszintben jelent meg. Erre szoktuk azt mondani, hogy megjelent a gasztrosznob - fogalmazott a főszerkesztő. Mint kifejtette, a nagyon okos étteremfőnökök erre azt mondják, hogy nem baj, ugyanis "a gasztrosznob költeni akar, és majd én finoman irányítom".

"Az ilyen vendégek visszajönnek. Egy részük azzal dicsekszik, hogy én jártam az ilyen meg olyan Michelin-csillagos étteremben. Egy részének pedig fogalma sincs, hogy miért azt az adott ételt rendelte meg. De ha kétszer-háromszor megrendeli, és elmagyarázzák neki, hogyan készült az étel, akkor megjelenik az igényszintje" - mondta.

Vinkó József szerint így lett divat hirtelen mondjuk a csicsóka vagy a medvehagyma. A divat pedig nem feltétlenül negatív. Bekerült, visszakerült a magyar átlag polgári konyhába 2-3 olyan alapanyag, amellyel ritkán találkoztunk. Például a borjúmirigy.

"A 60-as, 70-es években a borjúmirigyet kidobták a szemétbe. Eközben Bécsben élelmes hentesek a vágóhídon kiszedték a szemétből és jó pénzért eladták külföldön, mert ez az egyik legfinomabb alapanyag" - magyarázta a főszerkesztő.

A gasztroforradalom - mint Vinkó József elmondta - azt is jelenti, hogy ki lehetett adni szakácskönyveket, vagy gasztrokönyvet, történetekkel, hogy rengeteg jó vagy rossz (inkább rossz) televízióműsor jött létre, hogy nyíltak éttermek, hogy a piacokon elkezdték lemosni a zöldséget, hogy jobban nézzen ki, hogy elkezdtek emberek nyulat tenyészteni, kecsketejjel, kecskesajttal foglalkozni.

"Tehát megjelenik egy igényszint, megjelenik egy tudás, rendszeresség keletkezik" - összegezte Vinkó József..