A szerző, Peter Steinke "a magyar oligarchák prototípusának" nevezi Tolnay Lajost, aki - a Bakonyi családdal együtt - a Magyar Alumínium Zrt. részvényeinek többségi tulajdonosa. A hétfői katasztrófa bekövetkezése után alkalmazott kommunikációs stratégiája a kedélyek lecsillapítása volt: "a rozsdavörös massza nem mérgező", a céget nem terheli semmilyen felelősség. Ráadásul cinikusan 110 ezer eurónak megfelelő nevetséges kárpótlást ajánlott fel a katasztrófa által sújtott 400 családnak.

A Mal Zrt. tulajdonosai éveken át jó pénzeket kerestek - emlékeztet Steinke. 1995-ben kedvező feltételekkel vásárolták meg a korábban állami tulajdonban lévő ajkai gyárat. A magyarországi és szomszédos államokbeli nyersanyagágazatban végrehajtott terjeszkedés révén Magyarország 30 leggazdagabb vállalkozói közé törtek fel: vagyonukat 145 millió euróra becsülik. A politikához - legyen az bármilyen színezetű - fűződő jó kapcsolatok bizonyára segítségükre voltak ebben a fölemelkedésben. A kommunizmusból a kapitalizmusba történt rendszerváltásnak van azonban egy folyamatos tényezője: a környezet iránti gondatlanság.

Tavaly még rossz üzletmenetre panaszkodott Tolnay, ám idén már jó volt a gyár kihasználtsága, a zagytároló - amelyben nátronlúggal keveredett a nehézfémeket tartalmazó vörösiszap - megtelt. Alkalmasint az engedélyezett mértéknél is jobban. Hogy a katasztrófa okozóit valóban felelősségre vonják-e, az más lapra tartozik.

A kohómérnök végzettségű Tolnay csütörtökön még a kormányt is megfenyegette: ha az időközben leállított üzemben a hétvégén nem indulhat be a termelés, akkor csőd fenyeget, és 3000 munkahely kerülhet veszélybe.