A jelentős költségvetésből készített filmet részben Németországban, részben Izraelben és Olaszországban forgatták. A szerepeket a legjobb német színészek alakítják, mégis - a kritikusok egybehangzó véleménye szerint - inkább kalandfilm született Stefan Aust Baader Meinhof Komplex című, számtalan dokumentum felhasználásával írt könyvéből.

A Spiegel baloldali lap élén Stefan Aust kezdettől fogva figyelemmel kísérte a szélsőbaloldali terrorcsoport megalakulását, taglétszámának bővülését és úgynevezett városi gerillaakcióit, amelyek a kapitalizmus, a parlamenti rendszer, a polgári életforma ellen irányultak. Anyagi szükségleteik fedezésére a Baader Meinhof csoport tagjai nem riadtak vissza bankok kirablásától sem.

Fellépésüket szentesítve érezték a vietnami háború elleni tiltakozásból kifejlődött amerikai polgárjogi mozgalom és Jasszer Arafat részéről, akinek a Palesztin Felszabadítási Szervezete is sorozatban követett el merényleteket Izrael, valamint a zsidó állammal kapcsolatban álló intézmények ellen.

A Vörös Hadsereg Frakció éveken át megoldhatatlannak tűnő probléma elé állította a bonni kormány belbiztonsági szerveit. A filmből is megtudjuk, hogy fegyveres rajtaütéseiknek 90 olyan ember esett áldozatul, akiket a csoport vezetői a tőkés rend kulcsfontosságú képviselőinek tekintettek.

A letartóztatása után öngyilkosságot elkövető Ulrike Meinhof leánya, Bettina Röhl a filmet monumentálisnak nevezte, amely nemcsak a köztudatba idézi a Vörös Hadsereg Frakció vezetőit, hanem egyfajta ikonkén tartós emléket is állít nekik. Pártatlan kritikusok viszont úgy nyilatkoztak, hogy a Baader Meinhof Komplex izgalmas játékfilm - történelmi háttérrel.