Az államilag finanszírozott levelező tagozatú képzésen résztvevő felperes és az oktatási intézmény között nem jött létre szerződéses jogviszony, kapcsolatuk a felsőoktatási törvény alapján hallgatói jogviszonynak minősül - fejtette ki Bálind Attila bíró az ítélet indoklásában.

A felperes keresetét, amelyben a befizetett összeg és kamatai visszafizetését kérte, szerződés érvénytelenítésére alapozta, ilyet azonban nem kötött az intézmény és a hallgató. Erre nem is voltak kötelesek, mivel az ezt előíró kormányrendelet a költségtérítéses képzésben résztvevő diákokra vonatkozott csupán.

Ettől függetlenül a bíróság érdemben vizsgálta a felperes keresetét. A hallgatóktól szedett díjakat és térítéseket a hallgató tanulmányai idején két kormányrendelet szabályozta, és mindkét jogszabály kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény az államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgatótól a képzési követelmények között nem szereplő szolgáltatások ellenértékeként egyéb díjakat szedhet.

A bíróság álláspontja szerint az egyetem bizonyította, hogy ilyen többletszolgáltatásokat nyújtott: a levelező képzésen résztvevő hallgatók oktatása emelt óraszámban folyt, bővített szakirány és tantárgy kínálatból választhattak és az intézmény a szegedi nappali tagozatos képzésénél magasabb technikai színvonalat biztosított.

A bíróság ítélete szerint a felperes a felvételi tájékoztató és az intézmény közlése alapján tisztában lehetett azzal, milyen díjakat kell fizetnie képzése során.

Kotroczó Béla, a felperes jogi képviselője az ítélethirdetést követően elmondta: fellebbeznek a bíróság döntése ellen. Hozzátette: azon se lepődne meg, ha a végső döntést a Legfelsőbb Bíróság hozná meg, egy felülvizsgálati eljárás keretében.