Két évvel ezelőtt még egészen más volt a hangulat Nagy-Britanniában. A Munkáspárt Keir Starmer vezetésével történelmi győzelmet aratott, elsöpörve a tizennégy éve kormányzó konzervatívokat. A több mint négyszáz parlamenti mandátum kényelmes többséget és nyugodt kormányzást ígért. A valóság azonban egészen másként alakult.

A brit közvélemény jelentős része ma már csalódott. Sokan elsősorban azért szavaztak a Munkáspártra, hogy megszabaduljanak a konzervatívoktól, de gyors javulást vártak az életkörülményeikben is. Ez elmaradt. Starmer egyszerre került nyomás alá jobbról és balról. A bevándorlás ügyében sokan túl gyengének tartják, miközben a progresszív szárny azért támadja, mert szerintük nem állt ki elég keményen Izrael gázai háborúja ellen.

A helyzetet súlyosbítja, hogy Nigel Farage Reform UK pártja az országos felmérésekben már megelőzi a kormányzó Munkáspártot. A hagyományos munkásosztálybeli szavazók közül sokan a jobboldali populistákhoz pártoltak át, különösen Észak-Angliában.

Ebben a helyzetben lépett elő Andy Burnham. A manchesteri polgármestert a párt számos képviselője afféle megmentőként emlegeti. Burnham a munkáspárti fellegvárnak számító Makerfield időközi választásán a szavazatok 55 százalékával szerzett parlamenti mandátumot. Ez azért fontos, mert így már indulhat a pártvezető-választáson.

Brit sajtóértesülések szerint a szükséges támogatás – 81 képviselő – már korábban mögé állt a parlamenti frakcióban. Elemzők arra számítanak, hogy a következő napokban megpróbálja rávenni Starmert a visszalépésre, elkerülve egy nyílt vezetői csatát.

A miniszterelnök azonban egyelőre hajthatatlan. Azt mondja, nem mond le önként, mert a vezetőváltás káoszt okozna az országban. Sőt, sajtóinformációk szerint még miniszteri posztot is felajánlott Burnhamnek.

A manchesteri polgármester ugyanakkor más irányt kínál a pártnak. Több pénzt juttatna az észak-angliai régióknak, csökkentene egyes lakossági adóterheket, és erőteljesebben lépne fel a gazdasági egyenlőtlenségek ellen. Népszerűségét részben annak köszönheti, hogy rendszeresen bírálja a túlzottan London-központú brit politikai rendszert, és az északi városok érdekeinek szószólójaként lép fel.

Külpolitikában várhatóan visszafogottabb lenne Starmernél. Miközben továbbra is támogatná Ukrajnát, elsősorban a hazai ügyekre összpontosítana. Saját megfogalmazása szerint előbb Nagy-Britanniát kell rendbe tenni.

A fogadóirodák szerint Burnham jelenleg toronymagas esélyese annak, hogy a következő brit miniszterelnök legyen. A kérdés már nem feltétlenül az, hogy kihívja-e Keir Starmert, hanem az, hogy a kormányfő meddig tud ellenállni a saját pártján belül egyre erősödő nyomásnak.