A múlt héten vitték haza az első járatok Fehéroroszországból azoknak az iraki kurdoknak az első csoportjait, akik korábban Minszkbe repültek, hogy a lengyel határon át megpróbáljanak illegálisan Nyugat-Európába jutni.

Az egyik házaspár, Azad és felesége azt mondta az al-Dzsazírának, hogy állatokként bántak velük a határon, ezért nem szívesen adnak újabb és újabb interjúkat. Annyit viszont elmondott:

„próbálunk nem gondolni a jövőre, mert világos, hogy itt, Kurdisztánban nincs jövőnk...

és az is világos, hogy egész életünkre itt ragadtunk”.

Azad és felesége annak a 430 fős csoportnak a tagja, amely még múlt csütörtökön érkezett vissza az iraki kormány által szervezett járaton. Bagdadra az EU gyakorolt nyomást, hogy vigye haza állampolgárait.

A férfi és más kurdok története azért érdekes, mert Irak leginkább demokratikus és stabil részéről, a nagy fokú autonómiával rendelkező Kurdisztánból indultak útnak, amelyet még Szaddam Huszein uralma alatt is bizonyos fokig védett Bagdad túlkapásaitól az amerikai repüléstilalmi zóna.

A régióban azonban olyan mértékű a gazdasági kilátástalanság, hogy Azad megtakarított és a családtól kért pénzét a fehérorosz útra költötte el. Először nem akartak hazatérni, mert nem akarta, hogy a pénz és az energia kárba vesszen. De aztán

két tűz közé kerültek: a fehérorosz erők a határ felé szorították őket, a lengyelek pedig vissza.

„Ide-oda, ide-oda, játszottak velünk, mint az állatokkal... ez volt az a pillanat, amikor úgy gondoltuk, itt az ideje feladni az álmot, hogy Európába költözzünk” – mondta.

A fagyos észak-európai határvidéken eddig már 11 migráns halt meg, míg az ottmaradtak még vacogva reménykednek. Közben a politikai sakkjátszmával vádolt fehérorosz Lukasenka-kormányzat elkezdte raktárépületekbe szállítani az embereket, de egyelőre nem világos, hogy mikor küldenek mindenkit haza. Lukasenka korábban jelezte: az ellene hozott uniós szankciók miatt engedi rá a menekülőket az EU-ra, de később meggondolta magát.

Az iraki Kurdisztánba visszatért Azad közben áldja a sorsot, amiért nem adták el a családi házat annak ellenére, hogy mindent, ami benne volt, kanapékat, hűtőszekrényt, kávéfőzőt pénzzé tettek, hogy bejuthassanak Európába. Emiatt valószínűleg az európaiak egy része nem érez együtt vele – hiszen, akármilyen nehéz az élete, még menekültnek sem nevezheti magát és családját.

Volt viszont olyan nincstelen hazatérő család, amelyiknek taxira sem volt pénze, hogy eljusson a reptérről a belső menekülteknek otthont adó központba. Kurdisztán viszonylagos stabilitása ellenére a helyiek a masszív munkanélküliséget és a mindent behálózó korrupciót említik, hogy miért akartak távozni. És a régió egyes részein az Iszlám Állam gyilkolt és pusztított is, nehézkesen megy az újjáépítés. A regionális kormányzat viszont azt állítja, hogy az embercsempészek bujtották fel az embereket a távozásra.

„Nem várom el, hogy szimpatizáljanak vagy megértsék, min megyünk keresztül,

de örülök, hogy legalább valakinek elmondhattam” – magyarázta Azad az al-Dzsazírának, hogy végül miért volt mégis hajlandó beszélni arról, miért próbálkoztak az unióba történő bejutással.