A pandémia egymást követő karanténjai és lazításai közepette új probléma ütötte fel a fejét a szigetországban, amit nehéz finoman leírni: ez a szabadtéri könnyítés gondja.
A britek eddig sem voltak híresek arról, hogy megfelelő számú nyilvános illemhelyet biztosítottak volna a városaikban járkáló turistáknak vagy az ügyeiket intéző polgároknak.
A 2020 előtti, „normális” időkben az emberek így pubokba, gyorséttermekbe surrantak be, és némelyek bűntudatból vettek egy-egy italt vagy valami ételt.
Az első karantén utáni könnyítések során új probléma ütötte fel a fejét. Lehetett ugyan kirándulni, de
a fizikai „könnyítés” már egyre komplikáltabb lett.
A festői szépségű dorseti tengerparti hely, a lyukas sziklájáról ismert Durdle Door környékén például
tömegessé vált az „al fresco” vécézés.
Mint a kínos helyzetről a napokban tudósító Guardian című lap megjegyzi: az angliai önkormányzatoknak nem kötelező biztosítani nyilvános illemhelyeket. És mivel egyre kevesebb pénzből gazdálkodtak az elmúlt években, már a pandémia előtt elkezdték sorban bezárni azokat. Simon Clarke, a brit kormány önkormányzatokért felelős államtitkára tavaly június végén levelet is írt nekik és azt kérte: tartsák nyitva a mosdókat.
Költői kérdés, hogy mi történik majd, amikor a brit kormány a karantén fokozatos feloldása közben tavasszal lehetővé teszi a különböző háztartásban élő emberek számára a szabadtéri találkozást.
A Guardian hozzáteszi, a brit vadkempingezők évek óta követnek egy úgynevezett „toalett etikettet”, de nem lehet arra számítani, hogy a városokból vidékre özönlők is felvennék a szokásokat.
Van, aki számára illetlennek tűnhet az illemhelytéma, de ha figyelembe vesszük, hogy sok ember számára a szabadtéri séta vagy edzés ama kevés dolgok egyike, amelyek elviselhetővé teszik a lezárást, akkor
a nyilvános vécék ügyét nehéz elbagatellizálni.
A BBC nemrég cikket közölt olyan emberekről is, akik szintén élnek a séta lehetőségével, de egészségi állapotuk miatt gyakrabban kell betérniük a mosdóba. „Egyszerűen bénító” – mondta egyikük. A hajléktalanoknak pedig egyszerűen nincs is hova menniük.
Egy skót kutató közben összeállította az országrész úgynevezett „nyilvánostoalett-sűrűségi térképét”. Mike Spencer emlékeztetett: az ENSZ szerint a higiénés körülményekhez való hozzáférés alapvető emberi jog.
