2001-ben a radikális iszlám terrorja ért el bennünket – írja Allister Heath. Az al-Kaida szervezet négy, összehangolt támadást hajtott végre, az egyik akció során utasaikkal együtt eltérített repülőgépek csapódtak be a New York-i hatalmas Világkereskedelmi Központ tornyaiba, sok ezren haltak meg. Azután világgazdasági válság ütött be, de arra se voltunk felkészülve.
A tárcaíró ezután komor hangot üt meg: mi lenne, ha a koronavírus elhárítása után újabb, másféle tömegjárvány törne ránk, olyan, ami nem csak öregeket dönt sírba, hanem fiatalokat is, és hogyan védenénk ki egy olyan őrült terrorakciót, ami – mondjuk – megbénítja városok elektromos- és ivóvízellátását?
Válasza a kérdésre afféle figyelmeztetés. Megállapítja, hogy társadalmunk nem elég robusztus, ha bizalommal akarunk a jövőbe nézni, akkor azzá kell tenni.
Egy következő nagyobb katasztrófa elsöpörheti a liberalizmust, a konzervativizmust és a kapitalizmust egyaránt.
Mint Allister Heath rámutat: Marx szerint a vallás volt a nép mákonya, ám ma nem ez az áfium, hanem az a hit, amibe ringatjuk magunkat, miszerint a jövő automatikusan csak jobb lehet. Ennyire bízunk a kapitalizmus és a technológia csodáiban. Ám jobb ha tudomásul vesszük – írja Heath –, hogy elképzelésünk könnyen meghiúsulhat, tehát a Nyugatnak, mint a filozófus-statisztikus Nasszim Taleb mondja, sokkal „törésbiztosabbnak” kell lennie. Új, erre koncentráló világszervezeteket kell felállítani, sokkalta erőteljesebben kell közösen fellépni a jogsértő nemzetek ellen, és többet kell költeni pandémia-elhárításra éppúgy, mint katonai biztonságra.
E derűlátónak nem mondható kép felvázolása végén kíván Allister Heath mindannyiunknak boldog új évet.