Az ezredfordulót követően, még Schröder kancellár kormányzása idején a Volkswagen Művek élén álló Peter Hartz reformot dolgozott ki az akkor igen magas munkanélküliség leépítésére. Ennek keretében különválasztotta a frissen munkanélkülivé váltak csoportját azoktól, akik már régóta állástalanok voltak. Az őket megillető jóval alacsonyabb havi juttatás időközben Hartz néven vált fogalommá. Erre a támogatásra azonban azoknak is joga van, akiknek bére nem éri el a létminimumot. Egyedül álló személyek esetében ez alig 400 euró,de mellé még lakbér, valamint fűtési költség kiegészítése is jár.

Ebből a szociális támogatásból elsősorban német állampolgárok részesülnek, azonban egy most közzétett felmérés kimutatta, hogy immár 300 ezer felé emelkedett azoknak azoknak a száma, akik valamelyik uniós országból telepedtek Németországba és rászorulnak erre a segélyre.

A listát a lengyelek vezetik 80 ezer fővel, őket az Európai Unió déli szárnyának válsággal küzdő tagállamai, Olasz- és Görögország német földre települt polgárai követik, a negyedik helyen a bolgárok állnak, majd a románok következnek.

Az unión kívüli országokból érkezett személyek csak akkor jogosultak a munkanélküli vagy szociális segélyre, ha rendelkeznek tartós letelepedési engedéllyel és már huzamos időn át volt hivatalos munkaviszonyuk. Ebbe a csoportba tartoznak a zömében iszlám vallású törökök, akiknek csupán kis töredéke szorul munkanélküli, illetve szociális segélyre.