A kunkorodó, hátra kanyarodó farkú fajtáknál – amilyenek a mopszok, a spitzek, a basenjik vagy a csivavák – a farok szerkezete már fiatalon is eltér az egyenes farkú társaikétól. A jelenség elsődleges oka a farokcsigolyák anatómiai felépítésében keresendő: az ék alakú csigolyák, illetve a magzati korban összeforrt csontszegmensek eleve hajlamosítják a gerinc ezen szakaszát az elcsavarodásra.

A farokcsúcs különösen kitett ennek a folyamatnak, hiszen a tövi részhez képest ott lényegesen vékonyabbak és sérülékenyebbek a csigolyák. A kölyökkorban elszenvedett, gyakran észrevétlen mikro-törések vagy repedések helyén képződő heges csontszövetek az évek során végleg rögzülnek, kemény bütyköket képezve a bőr alatt.

Az időskori „kajlaság” fokozódásáért ugyanakkor leggyakrabban a természetes kopási folyamatok a felelősek.

Ahogy a kutya öregszik, a csigolyák közötti porckorongok rugalmassága csökken, ami ízületi mészlerakódásokhoz és apró csontfelrakódásokhoz vezet.

Ezzel párhuzamosan a kunkorításért felelős inak tónusa megváltozik, a bőralatti kötőszövetek és izmok pedig elvékonyodnak. Ennek következtében a korábban takarásban lévő csontos egyenetlenségek sokkal szembetűnőbbé és tapinthatóbbá válnak.

Ha nem fáj?

A szakértők rámutatnak: ha a göcsörtös farokvég nem érzékeny, a kutya nem nyüszít az érintésére, és a farkát továbbra is örömmel mozgatja, a jelenség csupán ártalmatlan esztétikai és anatómiai velejárója a korosodásnak.

A deformálódott részek fizikai masszírozása vagy erőltetett átmozgatása kifejezetten kerülendő,

mivel az fájdalmat vagy gyulladást válthat ki az elmeszesedett ízületekben.

Az idősödő vázrendszer támogatására a fizikai beavatkozások helyett a porcerősítő készítmények és az ízületvédő táplálékkiegészítők alkalmazása javasolt.