A jelenleg alkalmazott rákellenes kezelések többsége a gyorsan szaporodó rendellenes sejteket célozza meg, azonban az alkalmazkodni képeseket nem, és pont ezek azok, amik áttéteket képezhetnek a szervezetben, amik egyébként a daganatos megbetegedések mintegy 70 százalékáért az áttétek a felelősek - írja a hvg.hu.

Egy francia kutatócsoport pont ezen szeretne változtatni: a Curie Intézet, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ és a Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Kutatóintézet tudósai nemrég egy új molekulaosztályt fejlesztettek ki, amely elpusztítja a sejtmembránt, ezáltal pedig sejthalált idéz elő.

A Nature című lapban publikált tanulmány szerint a szakemberek az úgynevezett gyógyszertoleráns perzisztáló tumorsejteket célozták meg, amelyek nagy mennyiségben bocsátják ki a CD44 nevű fehérjét. Ez a fehérje lehetővé teszi a számukra, hogy jelentős mennyiségű vasat vegyenek fel, így megnő az alap kezelésekkel szembeni ellenállóságuk.

Viszont pont emiatt ezek a sejtek érzékenyebbek a ferroptózisra, egy vas által katalizált sejthalál-folyamatra, amely oxidációt és a membránlipidek lebomlását okozza.

A kutatók rájöttek, hogy a vas reakcióba léphet a hidrogén-peroxiddal, aminek következtében a sejtmembránt károsító kémiai anyagok termelődnek. A sejthalált végül az okozza, hogy a sejt nem képes regenerálni a sejtmembránt. Ezt a felfedezést alapul véve hozták létre az új molekulacsoportot, ami képes aktiválni a ferroptózist.

A molekulák egy része a sejtmembránt veszi célba, míg másik részük a vashoz kezd kötődni, és megnöveli annak reaktivitását. A részecskéket úgy tervezték, hogy világítsanak a sötétben, így mikroszkóp alatt nyomon követhető a hatásmechanizmusuk.

Az emlődaganatos sejteken végzett laboratóriumi tesztek során a szakemberek azt találták, hogy a daganat mérete jelentősen csökkent, de a hasnyálmirigyrákos és szarkómás betegektől vett minták esetében is hatékonynak bizonyult a fejlesztés.

Ezek olyan daganatos megbetegedések, amelyeknél a kemoterápiás kezelés kevéssé hatékony.

A kutatók kiemelik, hogy további klinikai vizsgálatokra lesz szükség, mielőtt a "terepen" is meg tudják figyelni, hogyan válik be a molekula, azonban az eddigi eredményeket biztatónak nevezték.