A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mennyire jellemző a felesleges vásárlások visszafogása, a tárgyak megjavítása, vagy éppen az együttműködő fogyasztás, vagyis a kölcsönzés és a használt termékek vásárlása. De az is érdekelte őket, hogy a mérsékelt fogyasztás különböző formái és a zöld fogyasztás milyen kapcsolatban állhat az anyagias szemlélettel, a vásárlás élvezetével, illetve az ökoszorongással és ökobűntudattal. Kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy ha a fogyasztásról van szó, az emberi agy igen találékony tud lenni a kerülőutak keresésében.
"Ez inkább egy feltáró kutatás volt, de volt egy olyan megérzésünk, hogy talán nem ugyanazok a dolgok állnak a zöldfogyasztás hátterében, mint a mérsékelt fogyasztás hátterében. A mérsékelt fogyasztás alatt mi három dolgot vizsgáltunk, az egyik a fogyasztás visszafogása – vagyis hogy valaki nem vásárol –, a másik a meglévő tárgyaink javítása, a harmadik pedig a közösségi fogyasztás, tehát a tárgyak kölcsönvétele vagy együttes használata" – ismertette az InfoRádióban Buvár Ágnes, az Ember-Környezet Tranzakció Intézet tudományos munkatársa.
Az eredmények szerint nem, vagy nem feltétlenül ugyanazok a tényezők motiválják a zöldfogyasztást, mint a mérsékelt fogyasztási formákat. A legérdekesebb megállapítás az volt, hogy akik aggódnak a bolygó jövőjéért, azok számára kézenfekvőbb a környezetbarát termékek vásárlása, mint a saját fogyasztásuk visszafogása.
Nagyon nehéz kérdés Buvár Ágnes szerint az, hogy miként lehetne ösztönözni az embereket a fogyasztáscsökkentésre. Elsősorban azért, mert
a környezetbarát fogyasztásnak van egy külső üzenetértéke: aki ilyesmit vásárol, az egyúttal meg is üzeni a többi embernek, hogy ő környezetbarát. Ám a nem fogyasztás nem képes ezt a funkciót betölteni,
hiszen egy sokkal passzívabb cselekedetről van szó, amikor valaki nem vásárol meg bizonyos dolgokat. Ennek a társadalmi üzenete akár az is lehet, hogy az illető rosszabb anyagi helyzetbe került, elszegényedik.
"Az ösztönzésben az jelenthetne előrelépést, hogy az anyagias értékek helyett a nem anyagias örömforrásokra helyezzük a hangsúlyt. Többet beszélünk arról, hogy milyen, akár spirituális előnyei is lehetnek az önkéntes egyszerűségnek, annak, hogy a tárgyak helyett az emberi kapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt, illtve hogy miként tudunk teljesebb életet élni úgy, hogy nem tárgyak vásárlásában éljük ki magunkat. Illetve hogyan tudjuk a pénzünket úgy felhasználni, akár különböző befektetéseknek a támogatásával vagy nonprofit szervezetek támogatásával, hogy az szintén a bolygó javára váljon, de ne fogyasztásban nyilvánuljon meg" – mondta az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézet tudományos munkatársa.
Szavai szerint a fogyasztás örömet okoz, a birtoklás, valaminek a megszerzése önmagában is jutalmazó értékű lényegében mindenki számára, és emiatt viszonylag nehéz róla lemondani. Ráadásul sokszor ez a fajta örömszerzés nem is tudatosul, máskor viszont igen, például amikor valaki rosszkedvű, és feldobja a napját azzal, hogy vásárol magának valami apróságot. Emellett maga a fogyasztás lehet egy státuszszimbólum, egy kifele való kommunikáció a társadalmi státuszról, például amikor valaki drága órát vagy autót vásárol.
A lemondást nehezítő harmadik ok az, hogy a társadalmunkban az előrehaladás, a sikeresség nagyban összefügg az anyagi javak birtoklásával, és ettől nagyon nehéz függetleníteni magunkat.
Negyedjére megemlítette Buvár Ágnes, hogy a vásárlás egy elfoglaltság is, strukturálja, kitölti az időnket – elég megnézni például, hogy bizonyos bevásárlóközpontokban vagy nagyáruházakban mennyien töltik el az időt úgy is, hogy akár nem vásárolnak, csak nézelődnek, tervezgetnek, vagy mennyi embernek jelent hétvégi programot a vásárlás.
Megjegyezte: egy kicsi tervezés vagy erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy mindezt mással helyettesítsük és ne vásároljunk annyi mindent.
