A hajót a spanyol örökösödési háborúban 1708-ban süllyesztették el. Baru-félszigetnél volt egy nagyobb tengeri csata a britekkel. Bár a pontos hely nem ismert, de úgy tűnik, hogy ez a hajó kolumbiai területi vizeken van több mint háromszáz éve – mondta az InfoRádióban Kende Péter nemzetközi jogász.

"A hajót valamikor 1985-ben állítólag egy amerikai kincsvadásztársaság megtalálta. Az állítólag azonban itt fontos szó, mert vita van erről. Ezt követően megadta a hajó koordinátáit Kolumbiának, és kötött egy szerződést arról, hogy a hajón található kincseket fele-fele arányban elosztják egymás között. A hajón található arany- és egyéb rakomány értékét közel tízmilliárd dollárra becsülik, nagyon jelentős érték."

A kolumbiai állam 2015 óta azt állítja, hogy a megadott helyen nincs aranyhajó, ellenben megtalálták azt egy másik helyen – tette hozzá a nemzetközi jogász.

"Most vannak tervek arra, hogy ezt a hajót kiemelik, a hajón található kincsekkel együtt. Ez viszont még több vitához vezet, egyrészt mert

a kincsvadászok egy amerikai–kolumbiai egyezmény alapján az Állandó Nemzetközi Választottbíróság előtt perlik Kolumbiát a hajórakomány értékének a felére,

mondván az ő információjuk alapján került a hajó Kolumbia birtokába."

Közben a hajót egy UNESCO-egyezmény miatt Spanyolország is magának követeli, de ezek az igények még kevésbé egyértelműek, mint az amerikaiak. Arról már nem is beszélve, hogy egy indián törzs is magának követeli a rakományt, hiszen az "az ő őseiéi".

A nemzetközi jog szabályai szerint a rakomány valószínűleg kolumbiai tulajdon lesz, a hajót ugyanis nem a nyílt tengeren, hanem a kolumbiai parti vizeken találták meg, így a kolumbiai törvények és a nemzetköziek egyaránt vonatkoznak rá – mondta Kende Tamás.

Hozzátette, mivel az UNESCO-egyezménynek Kolumbia nem részese, így Spanyolország aligha tarthat igényt a hajó rakományára.