Eddig a kormányok és az ipar a repülőgépek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére összpontosítottak – okkal, hisz a légi közlekedési ágazat a világ szén dioxid-kibocsátásának 2,4 százalékárt felelős: egyetlen repülés annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint sok ember egy egész év alatt.

A repülőgépek kondenzcsíkjai visszaverik a Földről érkező infravörös sugárzást, aminek hatása még ennél is jelentősebb lehet. A csíkok a felmelegedés növelésével fokozzák a globális felmelegedés hatását a BBC cikke szerint, ez a hatás pedig a repülés teljes éghajlati hatásának több mint felét, pontosan 57 százalékát teheti ki.

A hőt nem engedi kiszökni

A kondenzcsík voltaképpen vízgőz, amely jégként kondenzálódik a repülőgépek hajtóműveiből kibocsátott koromrészecskékre. Előfordulásához bizonyos légköri körülmények fennállása szükséges, nagyon hidegnek, párásnak és "túltelítettnek" kell lennie a levegőnek. A kondenzcsíkok légkörünkben tartják azt a hőt, amely egyébként az űrbe távozna. Ez éjszaka rosszabb, ilyenkor ugyanis hidegebb van, a kondenzcsíkok élettartama hosszabb. Kevésbé jelentős, hűtő hatásuk is lehet azáltal, hogy visszaverik a beérkező napfényt – de csak nappal.

Másodpercekig, órákig vagy akár egy napig is megmaradhatnak a légkörben, élettartamuk határozza meg környezeti hatásukat.

Kis módosítás is elegendő

Marc Stettler professzor, a londoni Imperial College közlekedési és környezetvédelmi tanára szerint a repülési magasság kevesebb mint két százalékkal történő megváltoztatása 59 százalékkal csökkenthetné a kondenzcsíkok okozta klímaváltozást.

"A repülési magasság mindössze ezer lábbal történő változtatása megakadályozhatja a kondenzcsíkok egy részének kialakulását" – magyarázza.

Így a repülőgépek elkerülhetnék a légkör azon régióit, amelyek elég hidegek és nedvesek ahhoz, hogy létrejöjjenek a kondenzcsíkok. A professzor szerint

a járatok kis része felel a környezeti hatás javáért,

ha ezeknél változtatnak a repülési magasságon, az önmagában megoldás lehet.

A németországi Mainz Egyetem felhőfizikai tanszékének vezetője, Christiane Voigt legújabb kutatása is ezt támasztja alá, melyben kutatórepülőgépekkel vizsgálták a kondenzcsíkokat. Azt találták, 80 százalékos pontossággal előre tudják jelezni, melyik repülésnél alakulhat ki kondenzcsík.

A Royal Aeronautical Society munkatársa, Keith Hayward professzor nagyon optimista: azt gondolja, talán egy szoftveres módosításra lesz szükség ahhoz, hogy számos repülési tervet a kondenzcsíkok elkerülése érdekében kiigazítsanak, ami viszonylag alacsony költséggel megvalósítható. Legfeljebb az lehet a kérdés, ezek az útvonalak továbbra is megfelelő repülési élményt nyújtanak-e az utasoknak, ám a professzor szerint ez nem lesz gond: épp a turbulenciát okozni hajlamos területeket kell ugyanis elkerülni.

Elsiklottak a jelentősége fölött

Felmerül a kérdés, hogy eddig vajon miért nem foglalkozott senki a kondenzcsíkok problémájával. Egyrészt jelenleg a szén-dioxid-kibocsátás minimalizálása a legfontosabb célkitűzés, másrészt pedig sokan azért sem vágtak bele ebbe, mert kivitelezhetetlennek tartották a csíkok csökkentését.

Ken Caldiera professzor, a Carnegie Institution for Science légkörkutatója meggyőző érveket hoz fel arra, hogy mégis érdemes belevágni a kondenzcsíkok felszámolásába.

Becslései szerint a kondenzcsíkok káros éghajlati hatásainak megakadályozása évente kevesebb mint 1 milliárd dollárba kerülne, a haszon ugyanakkor ennek több mint ezerszerese lenne.

"Nem ismerünk hasonló éghajlati beruházást, amely ekkora valószínűséggel lenne sikeres" – írta a Nature tudományos folyóiratban.

Andrew Gettleman, az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ munkatársa szerint bár további kutatásokra van szükség, széndioxid-adó elfogadása esetén bevezethető lenne a kondenzcsíkokra kivetett adó vagy a kialakulásuk elkerüléséért nyújtott kedvezmény.