A homályzónáról még mindig nagyon kevés tudományos információ áll rendelkezésre. A kezdeti szonáros vizsgálódásokkor úgy tűnt, a tenger mélye mozog, pedig csak a rengeteg ingázó halat érzékelték, amely a mélyebb területekről a felszín közelébe vonul táplálkozni. A mezopelágikus zóna lakóinak viselkedését eddig csak a tengeralattjáró drónok megjelenésével tudták alaposabban tanulmányozni, de sokukról még így sem tudják a kutatók, hogy pontosan hogyan szaporodnak, mivel táplálkoznak, vagy hogy egyáltalán mennyi van belőlük. Csak annyi biztos, hogy nagyon sok - írja a Qubit.

Oceanográfus becslése szerint ugyanis

az itt élő nagyszájúhal-alakúak számítanak a világ legnagyobb számban előforduló gerinceseinek.

Néhány éve még úgy gondolták, hogy csirkéből van a legtöbb a világon: egy amerikai madárrajongó szerint 24 milliárdot tartanak belőlük. A tenger mélyén azonban több billiárd nagyszájúhal-alakú élhet.

A tudósoknak ugyanakkor "bele kell húziuk" a munkába, az oceanográfusok mellett ugyanis

a halászati ipar is élénken érdeklődik a mezopelágikus zóna iránt.

Annak ellenére, hogy már az itt élő halak gyomrában is találtak műanyagot, a homályzóna a Föld kevés megmaradt érintetlen vadonjai közé tartozik. Az innen kitermelt halakból pedig leginkább haleledel és egyéb készítmények lesznek.

A Greenpeace szerint azonban a mélyben meginduló rákászat és halászat veszélybe sodorja az ökoszisztémát, elsősorban az sarki élővilágot, és felborítja a táplálkozási láncot, ami ebben a közegben különösen összetettnek tűnik. Ha pedig e sérülékeny ökoszisztéma tápláléklánca jóvátehetetlenül felborulna, annak hatását az egész bolygó megérezné.

A cél szerepel az ENSZ klímavédelmi tervében is

A homályzóna fontos szerepet játszik a szén megkötésében is, ezért, illetve az emberi tevékenység által többé-kevésbé érintetlen környezet fenntartása érdekében szorgalmazzák azt a kutatók, hogy minél nagyobb területet nyilvánítsanak védettnek a partoktól távol. Ez a cél szerepel az ENSZ klímavédelmi tervében is: az eddigi tárgyalások során ugyan nem sikerült megegyezni, de a tervek szerint 2020 tavaszán tető alá hozzák a megállapodást.

Porter Hoagland, a Woods Hole Óceanográfiai Intézet (WHOI) kutatója szerint

már egy évtizede tárgyalnak a fokozottabb óceánvédelemről.

Jelenleg az óceánok csupán 1 százaléka védett, ezt az arányt 2030-ra 30 százalékra emelné a WHOI. Hoagland szerint az, hogy még időben felismerték a mezopelágikus zóna fontosságát és sebezhetőségét, olyan lehetőség, amely csak egyszer adatik meg: az emberek esélyt kaptak arra, hogy időben lépjenek a terület védelmében.