INFORÁDIÓ 
2019. szeptember 19. csütörtök
Vilhelmina

indonézia

cunami

vulkán

Szunda-szoros, 2018. december 24. Az Anak Krakatau tűzhányó az indonéziai Szunda-szorosban 2018. december 23-án. Az indonéz hatóságok feltételezik, hogy a vulkán kitörése idézte elő december 22-én a Jáva és Szumátra szigetek közötti Szunda-szoros térségében, Banten és Lampung tartományokban keletkezett szökőárt, amelynek következtében legalább 281 ember életét vesztette, 57 eltűnt és több mint 1000 megsérült. MTI/EPA/Bisnis Indonesia/Nurul Hidayat

Vulkáni lejtőomlás okozta a cunamit

Infostart

Egy tűzhányó esetében történhetnek olyan események, amik teljesen megváltoztathatják a korábban megszokott vulkáni működését – írta az indonéziai szerencsétlenségről szóló elemzésében Dr. Harangi Szabolcs egyetemi tanár, az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszékvezetője, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.

Indonéziában a 2018-as év a nem megszokott szökőárak esztendeje lehet. A celebeszi Palu települést ért szeptemberi szökőár több mint 2000 áldozatot követelt. Az ok kőzettestek vízszintes irányú egymás melletti elmozdulása volt, ami önmagában nem okozhat szökőárat azonban ehhez víz alatti földcsuszamlások is kapcsolódtak, ami azonban már előidézhet ilyen vízmozgást. A szökőárat felerősítette a Palu előtti vékony öböl. Most karácsony előtt újabb rejtélyes szökőárról érkezett hír: a Szunda-szoros két oldalán, Jáva és Szumátra partvidékén csapott le váratlan a mindent elsöprő vízáradat, ami több mint 200 ember halálát okozta. De mi indította el és miért nem lehetett figyelmeztetni a lakosságot?

A Szunda öbölben található az Anak Krakatau vulkán, ami 1927-ben született. A Krakatau gyermeke azóta szépen felnőtt és rendszeresen, mégpedig igen látványos kitöréseket produkál. December 22-én is egy igen erős lávaszökőkút kitörés zajlott, izzó lávafolyam ereszkedett le a vulkán oldalán. Aztán az éjszakai sötétségben egyszer csak mintha mindezt elvágták volna, megszűnt a működés. Néhány perccel később pedig elérte a partokat a szökőár. Nem sokkal utána a műholdas érzékelők már azt jelezték, hogy több mint 15 kilométer magasra emelkedett fel a vulkáni hamufelhő. Találgatások sora indult meg, az okok kiderítése azonban nem volt könnyű, mivel éjszaka történt mindez. Földrengés jeleket nem észleltek, pedig a szökőárakat általában földrengések indítják el! Mi történhetett hát? Kezdetben a hatóságok a telihold idején történt árapály jelenséggel magyarázták, azonban a figyelem egyre inkább a vulkán felé fordult.

Másnap, december 23-án nyilvánosságra kerültek a Sentinel-1 radaros műholdképei, amelyek világosan jelezték, hogy a vulkáni sziget déli része egyszerűen megsemmisült, azaz a vízbe omlott. A nagy tömegű kőzetanyag vízbe jutása nem okozott egyértelmű földrengés jelet, ami segíthetett volna a gyors intézkedésben. A nem sokkal később érkező fotó- és filmfelvételek is megerősítették az értelmezést, sőt választ kaptunk arra is, hogy miért volt utána olyan magasra feltóduló vulkáni kitörési felhő. A fotókon egyértelműen az úgynevezett freatomagmás vulkánkitörések jellemzőit lehetett felfedezni: kakastaréj alakú sötét vulkáni hamu kilövellések és fehér-szürke színű gőzfelhő gomolygása mind arra utalt, hogy forró magma és tengervíz keveredése okozza a heves robbanásos kitörést. Mindez pedig pontosan a vulkáni sziget beomló sebhelyén történt.

Ez egy teljesen új működési forma az Anak Krakatau esetében, ilyen kitörések csak az 1927-es születése során voltak.

Mindez ráirányítja a figyelmet, hogy egy tűzhányó esetében történhetnek olyan események, amik teljesen megváltoztathatják a korábban megszokott vulkáni működését.

A következő kérdés az volt, hogy vajon mi okozta a váratlan és jelentős vulkáni lejtő összeomlást. Az egyik ok az lehetett, hogy az elmúlt időszak kitörései során nagy tömegű friss lávakőzet halmozódott fel az oldalán. Ez pedig egyre instabillá tette a vulkáni felépítményt. A másik ok pedig maga a vulkán helyzete. Az Anak Krakatau, egy hatalmas, mély tenger alatti kaldera peremén épült fel. A kaldera az 1883-as hatalmas vulkánkitörés során alakult ki, amikor az óriási mennyiségű vulkáni kitörési anyag következtében a tengeraljzat több száz métert berogyott. Az új vulkáni sziget egy olyan helyen növekedett, terjeszkedett, amelynek előterében egy meredek hatalmas mélyedés van. Ez a szakembereknek is szemet szúrt korábban.

2012-ben egy francia kutatócsoport (Giachetti és munkatársai) publikálta tudományos eredményeit arról, hogy mi várható, ha a vulkáni sziget instabil déli része leomlik. A tudományos cikkben modellezték, hogy mennyi idő alatt érné el a partvidéket a kapcsolódó szökőár és milyen következményekkel járna. Az előrejelzések, a modell eredmények mondhatni tökéletesen beteljesültek jó 6 évvel később.

A lejtőcsuszamlás meggyengítette a vulkáni felépítményt, a továbbra is aktív kürtőcsatornába tengervíz jutott. A feltörő magmával való keveredés pedig egy nagyon heves robbanásos kitörést okozott.

Minden természeti eseménnyel kapcsolatos katasztrófának vannak tanulságai. Ez esetben ismertek voltak a veszélyek, azonban azt nem lehet előrejelezni, hogy az mikor következik be. Kérdés, hogy vajon mennyire volt ismert, mennyire foglalkoztak a hatóságok egy ilyen veszélyhelyzettel? Láttuk, hogy a klasszikus gondolkodásmód, azaz szökőár földrengés után következik, itt nem vezetett eredményre, így előrejelzést sem lehetett kiadni.

Fontos tanulság, hogy szükség van alapkutatásokra, mert ezek adott esetben hozhatnak olyan hasznosítható eredményeket, vagy beépülhetnek újabb modellekbe, amik segíthetnek megelőzni vagy csökkenteni, illetve megérteni a természeti veszélyt jelentő folyamatokat az azzal járó károkat. Azonban fontos azt is hangsúlyozni, hogy mindez csak akkor segít, ha a tudományos eredmények hozzáférése nyílt lenne, azaz bárki hozzájuthat, olvashatja azokat és nem kell a kutatóknak súlyos összegeket fizetni azért, hogy szabad elérésű legyen a munkája. Végül egy fontos tanulság az is, hogy miképpen lehet hatékonyabbá tenni azt, hogy a tudományos eredmények eljussanak a döntéshozókhoz, sőt eljussanak, érthető módon az emberek felé is. Mert adott esetben nekik kell cselekedni és gyors döntéssel tudni, hogy ilyenkor mit kell tenni.

Fontos a tudománynépszerűsítés és fontos a megfelelő információs csatornák megtalálása, kialakítása. Van tehát bőven elemezni való és csak bízni lehet abban, hogy ez a természeti folyamathoz kacsolódó katasztrófa segít a fenti pontok átgondolásában és a tudomány és társadalom közötti kapcsolat erősítésében.

Nyitókép: MTI/EPA/Bisnis Indonesia/Nurul Hidayat
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018