Az emberekkel egy családban élve a kutyák számos viselkedésünket megfigyelhetik, de vajon értik-e, mit és miért csinálunk? Vajon értik-e, hogy milyen céllal teszünk valamit? A Családi Kutya Program kutatói kifejlesztettek egy módszert, amely választ adhat ezekre a kérdésekre: az utánzás módszerének segítségével vizsgálták a kutyák célirányos cselekvésekre irányuló viselkedését s mutattak fel új eredményeket szociális tanulásukkal kapcsolatban.

Első lépésként a kutyákat a „Csináld utánam!” módszerrel tréningezték, azaz, hogy vezényszóra utánozzák az ember által mutatott viselkedéseket. A kutyákban rejlő természetes képesség, hogy szociálisan tanulhatnak az embertől. A módszer segítségével azonban lehetővé válik, hogy az általunk bemutatott, új viselkedést – amennyire az a testi különbségek miatt lehetséges – egy vezényszó elhangzása után a lehető legpontosabban utánozzák. Miután a kutyák elsajátították a „Csináld utánam!” módszert, a kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon “vakon” utánozzák-e az ember által mutatott viselkedést, azaz másolják-e az ember mozdulatait, vagy igyekeznek megérteni az adott feladat célját, és ennek eléréséért akár más módszerrel is próbálkoznak. Húsz kutyán elvégzett tesztükben vizsgálták, hogy vajon

a kutyák másképpen hajtják-e végre a feladatokat attól függően, hogy van-e látható célja számukra.

„Az emberi demonstráció mindig ugyanazt a mozdulatot jelentette: kinyitni egy tolóajtós szekrényt vagy egy billenőajtós szemetes fedelét” – magyarázza Claudia Fugazza, a kutatás vezetője. „Azonban az egyik teszthelyzetben volt célja a viselkedésnek: a demonstrátor kivett egy pénztárcát a szekrényből (vagy a szemetesből), a másik teszthelyzetben viszont nem volt célja a viselkedésnek, ugyanis a tárca már kint volt, a szekrény (szemetes) mellett a földön” – mondta a kutató.

„Ha a viselkedés célja nem fontos a kutyák számára, azt vártuk, hogy a „Csináld!” vezényszó elhangzására a kutyák a mancsukkal fogják kinyitni az ajtót, mert ez az emberi mozdulatnak megfelelő viselkedés. Ha azonban a kutyák értik és figyelik, hogy mi a célja a viselkedésnek, akkor nem a mozdulatot másolják, mert annak célját figyelik, és így a bemutatottól eltérő, célorientált stratégiát is használhatnak (például orral nyitják ki az ajtót), hogy ők is kivegyék a céltárgyat” – tette hozzá Miklósi Ádám, az Etológia Tanszék vezetője.

Az eredményeket a Journal of Comparative Psychology folyóiratban publikálta a kutatócsoport, és megerősítette az utóbbi forgatókönyvet: a kutyák az emberi demonstrációval megegyező mozdulatot hajtottak végre, ha az ember viselkedésének nem volt látható célja. Ha azonban az emberi demonstrációhoz számukra is releváns célt lehetett társítani (tárca kivétele), akkor a kutyák változtattak a feladat végrehajtásán, és inkább az orrukkal nyitották ki az ajtót, annak ellenére, hogy kifejezetten a mozdulat másolására lettek tréningezve.

„Úgy tűnik, hogy

a kutyák a csimpánzokhoz és a 12-18 hónapos csecsemőkhöz hasonlóan fel tudják ismerni mások viselkedésének a céljait.

Egy szociális tanulási helyzetben, amikor felismerhető és látható a viselkedés célja, akkor a csecsemők és a csimpánzok is inkább saját eszközeikkel érik el a célt ahelyett, hogy a viselkedés pontos másolására törekednének. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy amint a kutyák célt társítanak a viselkedéshez, ez meggátolja őket abban, hogy a mutatott viselkedés részleteit megfigyeljék” – mondta Pogány Ákos, a cikk társszerzője.