Az amerikai tudományos akadémia kiadványában (PNAS) frissen megjelent tanulmány szerint a kutatók a Jordánia északi részén, a Fekete sivatagban lévő Subajka 1 régészeti lelőhelyen bukkantak rá

a 14 400 éves leletre, egy lapos kenyér elszenesedett maradványaira,

amelyet az egykor ott élő Natúf-kultúrához tartozó vadászó-gyűjtögető emberek készítettek.

A lelet arra enged következtetni, hogy a vad gabonafélékből készített kenyér ösztönözhette a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embereket a gabonatermesztésre, s ez szerepet játszott a neolitikus korszak mezőgazdasági forradalmában.

A Koppenhágai Egyetem, a londoni University College és a Cambridge-i Egyetem kutatói elemezték az elszenesedett maradványokat. Tanulmányuk szerint a 24 maradvány vizsgálatából kiderült, hogy az árpa, alakor (egyszemű búza) és zab hajdani, még nemesítetlen elődeit megőrölték, átszitálták, az így készült finom lisztet vízzel keverték és dagasztották, majd forró, lapos kövön vagy tűzhely hamujában megsütötték.

Az elkészített lapos kenyérféle nagyon hasonlít azokhoz a kenyerekhez, amelyeket számos neolitikus és római kori régészeti helyszínen találtak már - magyarázta Amaia Arranz Otaegui, a Koppenhágai Egyetem archeobiológusa, a tanulmány vezető szerzője.

"Most tehát már tudjuk, hogy kenyérszerű termékek hosszú idővel a földművelés megkezdése előtt is készültek"

- hangsúlyozta Otaegui.

A kutatók úgy vélik, a Natúf-kultúra vadászó-gyűjtögető emberei átmeneti korszakban éltek, elkezdtek letelepedettebb életet élni és változott az étrendjük is.

A korábban a közel-keleti térségben talált kősarlók és gabonaőrléshez használt kövek arra utaltak, hogy a korabeli emberek már elkezdték új módon hasznosítani a növényeket. Ám a Subajka 1 régészeti helyszínen talált lapos kenyér a legrégibb bizonyíték arra, hogy

14 400 éve már rájöttek a kenyérkészítés mikéntjére, és a sütést még az előtt felfedezték, mielőtt a növénytermesztés elkezdődött volna

- mondta el az ásatásokat irányító Tobias Richter, a Koppenhágai Egyetem tudósa.