Gerald Mayr, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum munkatársa kollégáival a Nature Communications című tudományos lapban kedden mutatta be az újonnan felfedezett fajt, amelyet az ősi pingvin Új-Zélandon talált részleges csontvázának vizsgálata során fedeztek fel.

A madár mintegy 18 centiméterrel lehetett hosszabb, mint bármely más ősi pingvin. Egyetlen esetleges nagyobb riválisának, egy februárban bemutatott őspingvinnek csak egyik lábcsonttöredéke maradt fenn, ez alapján nehéz megbecsülni a magasságkülönbséget.

Arról, az ugyancsak Új-Zélandon talált pingvinről megállapították, hogy 61 millió éve élt és a 150 centiméteres magasságot is elérte. A ma élő legmagasabb pingvin az Antarktiszon élő császárpingvin (Aptenodytes forsteri), amely álló helyzetben 120 centiméter magas.

Mayr és kollégái az általuk most felfedezett pingvinnek a Kumimanu biceae nevet adták, amely maori nyelven egy nagy mitológiai szörnyre és a madárra utaló szavaknak, illetve az egyik kutató édesanyja nevének összetétele. A fosszíliák 56-60 millió évesek.

A leletek között szerepelnek az állat szárny- és lábcsontjai, a szegycsontja, a koponyacsont viszont hiányzik. "Hamar felismertük, hogy egy eddig ismeretlen fajról van szó" - mondta Mayr.

"Nagyon impresszív lehetett: embermagasságú volt, egy nagyon erős és izmos állat, amely bírta a gyakori mélymerülést, hogy elkapja zsákmányát. Nem az a madár volt, amelyet bárki elkaphatott volna élve. Lényegesen erősebb lehetett, mint egy ember" - fogalmazott Alan Tennyson, az új-zélandi Te Papa Tongarewa Múzeum gerincesekkel foglalkozó kurátora.

Az állat jóval az Antarktisz eljegesedése előtt élt, amikor Új-Zéland és a sarkvidék szubtrópusi éghajlatú volt.

Bár a pingvinekről az emberek általában úgy gondolják, hogy csak nagyon hideg környezetben élnek, mint amilyen az Antarktisz régiója, a mai galápagosi pingvinek is az Egyenlítőnél honosak, és több fosszília utal arra, hogy a korai pingvinek is meleg tengerekben éltek - emelte ki Tennyson.

Az új felfedezés arra utal, hogy a pingvinek "nagyon gyorsan megnőttek" a 66 millió éve bekövetkezett tömeges kihalást követően, amely a dinoszauruszokat is megölte - véli Daniel Ksepka, a greenwichi Bruce Múzeum kurátora.

A szakértő szerint az az esemény nagy szerepet játszott a pingvinek történetében. Korábban egy röpképtelen madár könnyen a tengeri ragadozók áldozatául esett volna, amelyek egyben a madarak riválisai is a táplálékszerzésben. Miután azonban ezek az ősállatok kihaltak, a repülés képessége nem volt annyira létszükséglet, ami teret nyitott a pingvineknek.

A madarak gyakran nagyobb testűekké fejlődnek, miután elveszítik a repülés képességét - tette hozzá Mayr.

A kutató elmondta, elméletük szerint az óriáspingvinek akkor haltak ki, amikor megjelentek az olyan nagytestű tengeri emlősök, mint a fogascetek és a fókák.