„A veszélyeztetett fajok között nagyon sok olyan van, amelyik bár viszonylag nagy termetű, viszont röpképtelen, sokuk csökevényes szárnyú, nagyon helyhez kötött, és nagyon kis elterjedéssel bírnak” - közölte Szövényi Gergely.

Hozzátette, hogy ez ezért probléma, mert ezeknek a fajoknak a jövőbeni kilátásait sokkal jobban veszélyezteti minden olyan negatív emberi hatás, ami egy mozgékonyabb faj számára nem okozna problémát.

Más szóval, mivel nem tudnak átrepülni, ezért ennyivel kevesebben fog fennmaradni.

Az ELTE Biológiai Intézetének adjunktusa elmondta, hogy az egyenesszárnyú rovarok többsége eléggé melegigényes, és a többségük Európában inkább a nyílt élőhelyeken – gyepeken, réteken él.

„Ezeknek az élőhelyeknek az intenzív mezőgazdaságban való bekapcsolása azonban a mai napig egy aktuális természetvédelmi probléma, ami ezen rovarok számára különösen nagy probléma” - hangsúlyozta Szövényi Gergely.

Az ELTE Biológiai Intézetének adjunktusa elmondta, a három éves kutatásban az egyik fontos feladatuk az volt, hogy az országból, illetve a régióban előforduló fajok elterjedstégéről és az azokat veszélyeztető tényezőkről adatot szolgáltassanak.

„Mi nem csak a szűkebben vett Pannon régióval foglalkozunk, hanem a Balkán-félszigettel kapcsolatos kutatásaink eredményeit is jól tudtuk adaptálni ebbe a programba. Az utóbbi néhány évben ezeken a vidékeken végzett kutatásainknak elég sok olyan eredménye van, ami bizonyos fajoknál szinte az egyedül ismeretforrást jelentette” - jelezte kutatásuk fontosságát Szövényi Gergely.

A kutató elmondta, hogy a tanulmányban felsorolt fajok

5-6 százaléka kritikusan veszélyeztetett,

vagyis reális esélye van annak, hogy a közeli jövőben kipusztulhatnak.

A fajok negyede pedig veszélyeztetett, ami azt jelenti, hogy belőlük a jövőben kevesebb lesz. Ez azonban ennél a csoportnál komoly következményekkel járhat – figyelmeztetett Szövényi Gergely.

„Az egyenesszárnyú rovarok – a tücskök, szöcskék, sáskák – ugyanis nagyon nagy egyedsűrűségben és nagy számban vannak jelen. Sok vizsgálat mutatta ki azt, hogy az összes rovar közül ők vannak a legnagyobb arányban egy helyen jelen, amelyek nagyon fontos táplálékforrások más állatok számára.

Ha pedig kevesebb van belőlük, akkor a velük táplálkozó fajoknak is rosszabbak lesznek az életkilátásaik”

- hangsúlyozta az ELTE Biológiai Intézetének adjunktusa.