A magyar csapat tagjai - Ambrus Gergely expedícióvezető, ifjabb Adamkó Péter, Jager Attila és Tóth Attila - elsőként készítenek fotókat, filmet és könyvet a Föld legmélyebb szárazföldi természetes pontjáról.

A csoport Abháziában csatlakozott augusztus elején egy nagy nemzetközi expedícióhoz, amelyben orosz, ukrán, iráni, lengyel, spanyol, libanoni és amerikai kutatók is részt vesznek.

A tapasztalt magyar barlangkutatók viszontagságos út végén augusztus 3-án érték el az expedíció színhelyét. Fokozatosan ereszkedtek le a barlang mélyére. Közben csatlakozott hozzájuk egy erdélyi és egy libanoni kutató is, Fábián Előd és Abou Nader - mondta el a szóvivő.

A magyar barlangkutatók viszontagságos út után augusztus 3-án érték el az expedíció színhelyét. Fokozatosan ereszkedtek le a barlang mélyére. Közben csatlakozott hozzájuk egy erdélyi és egy libanoni kutató is, Fábián Előd és Abou Nader - mondta el a szóvivő.

„A barlang 17 kilométer hosszú, de sok-sok aknából áll. Itt van a világ egyik legnagyobb aknája, amely majdnem egy kilométer hosszú lefelé. Tehát nagy kihívás minden barlangkutató számára. Ezt a barlangot nehezebb leküzdeni, mint az Everestre feljutni. Sokkal kevesebben is jutnak le az aljára, mint ahányan a Mount Everest tetejére feljutnak”

- mondta az InfoRádiónak Adamkó Péter barlangász, a csapat kapcsolattartója.

Elmondta, hogy koordinálni kell a csoportok mozgását, mivel a barlangászok nem férnek el a szűkös bivakokban, pihenőkben. A legkényelmesebb pihenőhely az 1400 méteren lévő bivak, ahol többen, akár hatan-heten is elférnek.

„A legtöbb barlangásznak nemcsak az a feladata, hogy lemenjen a barlang aljára, hanem a barlang új részeit is kutatja, és többek között hidrológia, geológia tudományos megfigyeléseket is tegyenek. Hiszen tudjuk, hogy a barlangkutatás nemcsak sport, hanem tudomány is” - emlékeztetett Adamkó Péter.

Ennek az expedíciónak kimondottan az a célja, hogy a világon egyedülállóan filmet és fotódokumentációt készítsen a barlangról. Természetesen a barlangról készült már felvétel, de fotódokumentációt nem. Ifjabb Adamkó Péter és Ambrus Gergely profi fényképésznek mondhatók, hiszen sok barlangban jártak már Európában, és hihetetlenül látványos fényképeket készítenek. A világon egyedülálló könyvet akarnak létrehozni, hisz a világ legmélyebb barlangjáról még nincs fénykép.

„A barlang 2197 méter mély, és van egy szakasz, ami kifejezetten veszélyes, mivel az 1400 méteres bivak utáni szakaszon a víz alatt kell átjutni. Mindenkinek 2, illetve 3 csomagja van, amiket át is kell húzni a szifonon. Már odáig sikerült lerobbantani, hogy csak 3-4 métert kell a víz alatt úszni. De a víz 3-4 fokos, ami nem túl kellemes. A fiúk búvárruhája alatt van egy vékony neoprén-ruha, afölött pedig a barlangjáró overall. Ez egész úton rajtuk van, tehát a vizet bírja, ám azt most tesztelik, hogy a bőrt mennyire szedi szét. Természetesen van alattuk trikó, alsónadrág, de azért nem kellemes dolog egy hétig ebben a ruhában lent lenni a barlangban” - mesélte a csapat kapcsolattartója.

„Először 700 méterig ment le a csapat, a másodiknál 1400 méterig, átúszták a szifont, majd lementek 1620 méterig, péntekről szombatra virradóan pedig lejutottak a legmélyebb pontig. Két mély pontja van a barlangnak. 2080 méter mélyig száraz lábbal le lehet jutni, és egy kicsit feljebb van egy elágazás. Ha a másik útvonalon mennek, akkor egy 60 méter hosszú víz alatti szifont búvárruhában kell átúszni, és úgy lehet lejutni 2197 méterig. Az utóbbit eddig csak két búvár csinálta meg. A barlang egészen a Fekete-tenger szintjéig lejut, vagyis innen nincs tovább. Ez a földünk legmélyebb szárazföldi végpontja” - ismertette Adamkó Péter.

Igaz Dél-Amerikában és Afrikában vannak ennél mélyebb bányák, de azok mesterségesen jöttek létre, ezt a barlangot viszont a természet alkotta.

Elmondta azt is, hogy ez egy lépcsőzetesen lefelé menő vízvezető járat, ami 2300 méter magasan nyílik, és egészen a tengerig jut le.

„Feljebb van még több más barlang, ezeket is kutatják. Járatokat csinálnak közöttük, így a barlang hossza és – mivel magasabbról fog indulni – valószínűleg a mélysége is nőhet később” – mondta a kutatócsoport kapcsolattartója.

A magyar expedíció leért a barlang mélyére, felfelé menet azonban a lezúduló víz problémát okoz.

„A legfrissebb, tegnap déli hírek szerint 1600 méter mélyről elindultak a kutatók, a szifont ismét átúszták, és feljutottak az 1400-as táborig. De innen tegnap nem tudtak továbbmenni, mert a külszínen hatalmas eső volt az előző éjszaka és a következő nap is. Így az aknákba ömlik be a víz, köveket görget, ezért rendkívül veszélyes” - közölte a barlangász.

„Tegnap délután óta nem jött hír, kicsit izgulok is” – mondta idősebb Adamkó Péter, akinek a fia is a kutatócsoportban van.

„Valószínűleg 1400 méter mélyen várakoznak. Élelmük, víztisztító készülék van náluk, tehát tudnak inni, főző és hálózsák is van. Amikor pedig a víz egy kicsit alábbhagy, tovább tudnak jönni, megpróbálnak 1200 méterig felküszködni, utána pedig 700 méterig. Ha addig feljutnak, onnan már könnyen, egy nap alatt ki tudnak jutni. Egy hétre tervezték ezt az expedíciót. Eredetileg ma vagy holnap kellett volna kijutniuk, de most nem tudunk semmit”

- közölte a csapat kapcsolattartója.

„A táborokban van telefon, onnan fel tudnak szólni, illetve összeköttetést tudnak teremteni a felszínnel. Ám ez gyakran akadozik, hol van egy kicsi térerő, hol nincs. Az orosz internethálózatra lehet rácsatlakozni valamilyen módon. Engem pedig az erdélyi kolléga felesége tájékoztat sms-ben” - mesélte idősebb Adamkó Péter.

„A körülményeket tekintve a barlang hőmérséklete 4-5 fokos, hidegebb a magyarországi barlangoknál, amelyekben körülbelül 10 fok van. Száz százalékos a páratartalom, és vizes, sáros minden. A barlang legalján pedig kúszójárat van. A barlangászok 1620 méteren hagyták a felszerelésüket, lementek a legaljára, a legszükségesebb felszereléssel, és visszajöttek az 1620 méteres táborhoz. Itt nem zuhog a nyakukba a csapadékvíz, tehát viszonylag kényelmes. Levegő van, de a legalján nem cserélődik. Volt olyan expedíció, amikor annyira elfogyott az oxigén, hogy nem láttak, ezért vissza kellett fordulniuk” - mondta idősebb Adamkó Péter.

Elmesélte, hogy poralapú ételeket, főzhető tésztát, teát, levesporokat vittek.

„Csináltam nagy mennyiségben birsalmasajtot. Az nagyon jó, mert lehet rágni, és azonnal energiát ad, vittek magukkal szőlőcukrot, és ami a legfontosabb, a fiamnak két kiló csemegeszalonnát csomagoltam, az kitart. Az volt a tapasztalatom, amikor Tibetben jártam, hogy már mindenki fogyott, de nekem még volt szalonnám”

- mesélte idősebb Adamkó Péter barlangász, akinek a fia is a mélyben rekedt expedíció tagja.