Az űreszköz a Hawaii-szigetek egyikéről, Kauairól startolt: egy hatalmas, 36 méteres, héliummal töltött légballonnal emelkedett 36,5 kilométeres magasságba, ahonnan a rakétahajtóművek a hangsebesség csaknem négyszeresével, 55 kilométeres magasságba röpítették - ebben a magasságban a viszonyok hasonlóak a Mars ritkás légköréhez.

A megadott magasság elérése után az űreszköz - Low Density Supersonic Decelerator (LDSD) - ereszkedni kezdett egy különleges, felfújható lassítóberendezés és egy hatalmas, 33,5 méter átmérőjű ejtőernyő segítségével, majd 2,5 óra múlva a Csendes-óceánba esett. Az ejtőernyő nem nyílt ki teljesen. A NASA illetékei ennek ellenére azt mondják, hogy a teszt meglehetősen jól sikerült az újfajta űrbéli technológiával, amely a jövőben nagy tömegű űrhajók landolásánál használható a Mars légkörében. Mi több - mondják - egy részben sikeres kísérletből több tanulságot lehet levonni, mint egy tökéletesen sikerültből.

Az amerikai űrhajózási hivatal évtizedek óta ugyanolyan ejtőernyőt használ a marsi légkörbe érkező űreszközök lelassítására. Ha azonban asztronautákkal együtt, nehezebb űrhajóval történik a landolás, akkor nagyobb és erősebb ejtőernyőre van szükség. A most használt ejtőernyő méreteiben a kétszerese a közel egytonnás Curiosity marsjáró landolásakor használtnál.

A szombati kísérletet hatszor halasztották el az erős szél miatt. Az űreszközre felszerelt kameráknak köszönhetően interneten világszerte élőben lehetett nyomon követni dollármilliókba kerülő kísérlet egyes mozzanatait. A NASA a nap folyamán tart róla sajtótájékoztatót.

Az LDSD-vel várhatóan jövő nyáron hajtják végre a következő kísérletet.

A NASA azt tervezi, hogy 2030 körül küld embereket a Marsra.