Victor Ortega-Jimenez és Robert Dudley, a Berkeley Egyetem kutatói öt kaliforniai Anna-kolibrit (Calypte anna) röptetett egy plexiüvegből készült kockában, és filmre vették mozgásukat, valamint kiszámították a rájuk ható erőket. Az esőt egy zuhanyfej segítségével imitálták - számolt be a Der Standard című osztrák lap.

A kutatók megállapították, hogy az enyhe-közepes eső (óránként 6-15 milliméter) alig zavarta az állatokat. Szárnycsapásaik kissé ritkultak, a szárnyak kilengése enyhén fokozódott. Erős, óránként 22 milliméteres esőzés esetén az állatok taktikát váltottak. Helyzetüket a vízszinteshez közelítették, szárnycsapásaik felgyorsultak, de szárnyaikat nem mozgatták olyan széles ívben. Minden esetben, teljes mértékben urai maradtak röptüknek.

Úgy tűnik, az állatok egyaránt képesek kompenzálni a nedves tollazat zavaró hatásait és az eső által rájuk gyakorolt erőket. Még az özönvízszerű, óránként 270 milliméteres esővel is megbirkóztak. Minden bizonnyal ez annak is köszönhető, hogy a számítások szerint tollazatuk a cseppek közvetlen erőhatásainak mintegy felét rugalmasan visszaveri - írták a kutatók a Proceedings of the Royal Society című folyóiratban. Ezen kívül képesek repülés közben szinte minden nedvességet kirázni a tollaikból.

Végtére is az apróságok túléléséhez szükséges képességről van szó, hiszen magas energiafelhasználásuk miatt csak rövid ideig bírják ki táplálék nélkül - ezért az esőben is útra kell kelniük.