Közismert tény, hogy a trópusoktól a sarkvidékek felé haladva csökken a fajok száma, a síkságról a hegycsúcs felé haladva pedig növekszik az élővilág diverzitása. Az ökológusok a legkülönfélébb elméletekkel magyarázzák ezt a jelenséget.

A Michigani Egyetem kutatói, John A. Finarelli és Catherine Badgely szerint a napjainkban tapasztalható elevációs biodiverzitási minták az évmilliók során hol jelen voltak, hol eltűntek, hol pedig megint visszatértek. E jelenségek kiváltója a klímaváltozás mellett a tektonikai mozgás, a vulkanikus aktivitás volt - számoltak be a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban.

A tudósok a miocén időszakát vizsgálták, amely 23 millió évvel ezelőtt kezdődött, s ötmillió évvel ezelőtt ért véget. John A. Finarelli és Catherine Badgely négyszáznál több rágcsálóféleséget vizsgált ugyanazokon a területeken különböző földtani időszakokban és különböző topográfiai viszonyok közt. A földtanilag aktív terület, amely a Sziklás-hegység Front Range-hegygerincétől a Csendes-óceán partvidékéig húzódik, története során nem egyszer volt vulkánkitörések, új hegyek születésének a színhelye. Ennek eredményeként összetett domborzatú vidék jött létre, ugyanakkor a Great Plains (nagy síkság) geológiailag sokkal stabilabb térség volt.

A kutatók abból indultak ki, hogy a hegyvidékek esetében azért nagyobb a biodiverzitás, mivel összetettebb domborzati viszonyokról van szó. A hegyek születésével új élőhelyek jönnek létre és egymástól elválasztódnak olyan területek, amelyek korábban együvé tartoztak. Az ilyen változások új fajok megjelenésének, a nagyobb változékonyság kialakulásának kedveznek.

Ám az éghajlat is beleszól: a miocén időszaka alatt a már hosszú ideje tartó globális lehűlést a 17 millió és 14 millió évvel ezelőtti periódusban felmelegedés váltotta fel. A földtanilag aktív régiókban a felmelegedés egybeesett a vulkánkitörésekkel és intenzív tektonikai mozgásokkal, s növekedett a fajok sokfélesége. Amikor az éghajlat hidegebbre fordult, a hegyekben csökkent a fajok száma, viszont a síkságon növekedett a biodiverzitás.

John A. Finarelli szerint bár a vizsgálat a régmúlt korok ökorendszereivel foglalkozott, aktuális tanulságai is vannak. "Eredményeink azt sugallják, hogy az összetettebb régiók élővilága érzékenyebben reagál az éghajlatváltozásra" - fogalmazott a kutató, aki szerint paleontológiát és biogeográfiát egyesítő interdiszciplináris kutatásokra van szükség.

"Ilyen kutatások révén többet tudhatunk meg azokról az ökológiai és evolúciós folyamatokról, amelyek a minket körülvevő világot alakítják" - - tette hozzá John A. Finarelli.