Több kínai császári dinasztia bukása is kapcsolatban állhat a monszunesők intenzitásának változásával. A gyengébb, így szárazabb monszunidőszakok egybeestek a Tang, a Juan és a Ming-dinasztia hanyatlásával - állítják a kínai és amerikai szerzők, akik egy cseppkőbarlang vizsgálata révén jutottak erre a következtetésre.

A cseppkövek a barlang plafonjáról csepegő talajvízben fellelhető kalcium-karbonátból épülnek föl. A 118 milliméter hosszú cseppkövek kémiai elemzése azt mutatja, hogy a monszun a történelem folyamán hol gyengébb, hol erősebb volt. Ez pedig több millió ember életkilátását befolyásolta, mivel hatással volt a terméseredményekre.

A barlang-környéki esőkkel kapcsolatban szolgál információkkal a cseppkövek oxigéntartalma. Az olyan radioaktív elemek mennyisége, mint a lerakódott uránium és a tórium pedig segített a kutatóknak meghatározni a különböző rétegek korát.

Az eredmények összevetése a kínai történelemmel azt mutatja, hogy az ötből három több évszázadon keresztül uralkodó dinasztia, a Tang, a Jung és a Ming akkor hanyatlott le és adta át helyét más uralkodócsaládoknak, amikor szárazabb időszak köszöntött a birodalomra a gyengébb, ritkább monszunesők következtében.

A nyári monszunszél az Indiai-óceántól érkezik, és keresztülsüvít Kínán. Ha a nyári monszuneső hevesebb, messzebbre is eljut, mivel nagyobb a felhők csapadéktartalma. A szelek által hozott esők szükségesek a rizstermesztéshez.

Ha azonban a monszun gyenge, az eső megreked délen és keleten, így a nyugati és északi területek csapadék nélkül, szárazon maradnak. Így szegényebb lesz a termés, ami könnyen az indulatok felkorbácsolódásához vezethet.

Ugyan a dinasztiák végének nem csak ez lehetett az oka, de a monszun változása más okokkal együtt mégis kulcsszerepet játszhatott az események alakulásában.

Globális hatás

A Krisztus után 850 és 950 közötti száraz időszak azonban nemcsak a Tang-dinasztia uralmának vetett véget; ennek a következménye a maja civilizáció hanyatlása is az amerikai kontinensen.
A monszunperiódusok egybevágnak a svájci gleccserek előrenyomulásaival és visszahúzódásaival is.

A monszun erősödése viszont Kínában hozzájárulhatott a rizskultúra fejlődéséhez, a népesség hirtelen megnövekedéséhez és az általános stabilitáshoz az észak-kínai Szong-dinasztia uralmának kezdetén.

A tudósok szerint a természetben jól föllelhetőek az éghajlatváltozásokra vonatkozó nyomok. Ezek a változások pedig pusztító hatással lehetnek a népességre. Még akkor is, ha a globális átlaghoz mérten gyenge változásról beszélünk.

A barlangban most vizsgált minták azt mutatják, hogy a monszun periódusai évszázadokon át követték a naptevékenységet. Ugyancsak követhetőek az északi félteke évezredekre és évszázadokra vonatkozó hőmérsékleti adatai. Ha ugyanis az megemelkedett, a monszun is felerősödött és viszont. Az utolsó ötven évben ez azonban némiképp megváltozott - mégpedig az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt.