Korábbi vizsgálatok szerint az elhízás génjének, az FTO-nak két változata van, s amennyiben az egyén mindkét változatot hordozza, testsúlya az átlaghoz képest minimum 3 kilogrammal több, míg ha csupán az egyik variánst, akkor 1,5 kilogrammal. A szakemberek szerint az európai gyökerekkel bíró fehér emberek 30 százalékánál megtalálhatók ezek a génvariánsok. A Marylandi Egyetem kutatói az Egyesült Államokban élő, származásukat 14 nemzedékre visszavezetni képes amish közösség életmódját vizsgálták meg.

Az amish közösség - amely nevét első vezetőjéről, Jacob Ammanról kapta - a XVII. században Európában szerveződött meg, majd a század végén az éhínség és az üldöztetés elől az Újvilágba menekült és mára az Egyesült Államok 22 államában hozott létre telepeket. Az amishok még ma is a 19. századi vidéki életmódot folytatják, nem élnek a modern kor vívmányaival: nem használnak gépkocsit, és korszerű munkaeszközöket sem, egyszerű emberek, akik kétkezi munkával teremtik elő a megélhetésük alapjait.

A szakemberek 704 amisht vontak be a tanulmányba, s vérvizsgálat alapján megállapították, ki bír FTO-génváltozattal. Valamennyien jó egészségi állapotba voltak, átlagéletkoruk 43,6 év volt, a vizsgáltak 53 százaléka férfi, 47 százaléka nő volt, s egy meghatározott időintervallumban mérték mozgásuk intenzitását.

A kutatók megállapították, hogy azok FTO-génvariánssal bíró amishok, akik naponta három-négy óra mérsékelt mozgást végeztek - például tempósan gyalogoltak, házaikat takarították, vagy kertészkedtek -, semmivel sem voltak kövérebbek, mint a génváltozat nélküliek. Sőt átlagban 6,7 kilogrammal kisebb volt a súlyuk, mint a legkevésbé aktív életmódot folytatóknak.

Az Archives of Internal Medicine szaklapban hétfőn közzétett tanulmányukban a kutatók elismerik, egyelőre nem világos, miként hatnak ezek a gének a súlygyarapodásra, néhányan úgy vélik, hogy az éhségérzet szabályozásában szerepet játszó fehérjeműködésben van szerepük.

Miközben a fizikai aktivitás mindenki számára egyformán ajánlott, a tanulmány azt sugallja, hogy a hízásra genetikailag hajlamosoknál különösen oda kell figyelni az aktív mozgásra. Soren Snitker, a tanulmány társszerzője hangoztatta: nem azt várják el az emberektől, hogy vágják sutba a modern kor vívmányait és térjenek vissza a 19. századi életformához azért, hogy megőrizzék karcsúságukat. Ám a legkisebb aktivitás is segít, és néhány plusz óra mozgás naponta nem lehet olyan nehéz, mint amilyennek tűnik - mondta.