Okinotorisima, azaz a távoli madarak szigete Tokiótól 1740 kilométerre délre található a Csendes-óceánon. Az aprócska szigetnek ma csupán két sziklája látszik ki a Csendes-óceánból dagály idején: az egyik 7,4 centiméternyire, a másik pedig körülbelül 15-re.

Hogy a szigetet megmentsék az erózió okozta pusztulástól, Japán szakértők már 1987-ben megkezdték a terület feltöltését: a két, dagálykor is a víz felszíne fölé emelkedő zátonyt betonnal vették körül. Most azt tervezik, hogy korallszirteket helyeznek át Okinotorisimára, hogy ezzel is növeljék annak méretét.

A sziget több szempontból is jelentős Japán számára: ha eltűnne, csökkenne az országhoz tartozó halászati terület nagysága, de Tokió elvesztené az olaj, a gáz és az ásványi anyagok kitermelésének jogát is a területen.

Kína nem nézi jó szemmel a japánok igyekezetét: a kommunista ország nem hajlandó elismerni Okinotorisima sziget mivoltát. Erre a japán külügyminisztérium szóvivője, Tanigucsi Tomohiko megjegyezte: a képződményt 1931-ben szigetté nyilvánították.

Az aprócska szigetet 1789-ben fedezte fel William Douglas brit hajóskapitány, ám nem ő volt az első, aki megpillantotta: valószínűleg Bernardo de la Torre, egy spanyol tengerész látta meg 1543-ban. Japán egészen 1888-ig nem is tudott a zátony létezéséről.