A parti köveken és a kiszáradt tófenéken feltűnő kagylóhéjak apropóján a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a toruni Nicolaus Copernicus Egyetem szakemberei a kvagga kagyló és a vándorkagyló túlélési stratégiáit vizsgálták. Az Integrative Zoology folyóiratban publikált kutatás arra kereste a választ, miként reagálnak a megtelepedő fajok a kiszáradásra és az üledékbe temetődésre.

A kísérletek alapján a vándorkagyló jobban tűri a mostoha körülményeket: tovább életben marad az iszap alatt vagy szárazra kerülve, ráadásul apadáskor aktívabban húzódik a mélyebb vizek felé.

A kvagga kagyló viszont hatékonyabban szabadul ki a finom üledékből, ami a mélyebb, iszaposabb területeken jelent számára jelentős előnyt.

Az eredmények azt is igazolták, hogy a durvább szemcséjű aljzat mindkét faj túlélési esélyeit növeli.

A tudományos megállapítások rámutatnak, hogy a sekély, időnként kiszáradó köves élőhelyeken a vándorkagyló, míg az iszaposabb tófenéken a kvagga kagyló alkalmazkodik jobban, így a vízszint változása a két faj közötti dominanciát is alapvetően meghatározza.