Az Európai Bizottság szerint a magyar szabályozás indokolatlan versenyelőnyt biztosít a hazai állampapíroknak más európai országok kötvényeivel szemben. Miközben a magyar lakosságnak kínált állampapírok kamata adómentes, a német, osztrák vagy más uniós államok kötvényein elért kamatjövedelmeket főszabály szerint 15 százalék személyi jövedelemadó, valamint az érintett esetekben további 13 százalék szociális hozzájárulási adó terhelheti.

A Bizottság érvelése szerint ez sértheti a tőke szabad mozgásának európai uniós alapelvét. Ha ugyanis két hasonló befektetés közül az egyik pusztán a kibocsátó állampolgársága miatt kedvezőbb adózásban részesül, az visszatarthatja a megtakarítókat a külföldi értékpapírok megvásárlásától. A probléma tehát a hazai és külföldi állampapírok közötti megkülönböztetés.

Nem csak mi vagyunk tüske

Portugália 2011-ben már elveszített egy hasonló jogvitát az Európai Unió Bíróságán. A portugál állam egy korábbi adóamnesztia keretében a saját államkötvényeire 2,5 százalékos kedvezményes adókulcsot alkalmazott, miközben más államok papírjaira 5 százalékos kulcs vonatkozott. A bíróság kimondta, hogy az ilyen megkülönböztetés sérti a tőke szabad mozgását.

Bulgária esetében az Európai Bizottság 2009 februárjában kifogásolta, hogy a bolgár szabályozás hátrányosan adóztatja a külföldi állami, önkormányzati és vállalati kötvényeket. Bulgária módosította a jogszabályait, így 2010 januárjában a Bizottság lezárta az eljárást, anélkül hogy elmarasztaló bírósági ítéletre lett volna szükség.

A tanulság az, hogy nem feltétlenül érdemes egy évekig húzódó jogvitát folytatnunk akkor, ha a kifogások megfelelő szabályozással orvosolhatóak. Különösen akkor, ha létezik olyan közgazdasági megoldás, amely a magyar megtakarítók érdekeit is megvédi.

A megoldás egyszerű

A befektetőt alapvetően nem az érdekli, hogy mekkora kamat szerepel az állampapír tájékoztatójában, hanem az, hogy az adók levonása után mekkora összeg érkezik a számlájára. Éppen ezért a magyar állam akár úgy is megadóztathatná az újonnan kibocsátott lakossági állampapírokat, hogy közben változatlanul hagyja a megtakarítók nettó hozamát.

Vegyünk egy olyan mai államkötvényt, ami 6 százalékos kamatot fizet évente, jelenleg adómentesen. Ha az állam a jövőben 8,33 százalékos bruttó kamatot fizetne, akkor a 15+13 százalék adó megfizetése után a magyar befektető továbbra is 6 százalékos nettó hozamot kapna.

Az állam látszólag 2,33 százalékponttal több kamatot fizetne. De ez csak illúzió, hiszen ezt a „többletet” adóként visszakapná. Azaz a költségvetés nettó finanszírozási terhe semmit sem változna, és a befektető sem járna rosszabbul (igaz, jobban sem).

Persze a valóság bonyolultabb a számpéldánál. A költségvetési semlegesség feltételezi, hogy a teljes 28 százalékos adót valóban megfizetik, az adóbevétel a magyar államháztartáshoz kerül, és a befektetői kereslet sem változik érdemben. Az eltérő adózási státuszok, a tartós befektetési számlák és egyes adókedvezmények miatt ezt nem lehet minden megtakarítóra automatikusan kijelenteni.

Miért lenne különösen veszélyes elbizonytalanítani a magyar megtakarítókat?

Magyarország államadósságának több mint ötödét ma már a lakosság tartja a kezében. Az Államadósság Kezelő Központ 2026. szeptember végi adatai szerint a háztartások tulajdonában lévő állampapírok állománya 14.663 milliárd forintot tett ki, ami a teljes államadósság 22,1 százaléka.

Ez a hatalmas befektetői bázis nemzetgazdasági szempontból is érték. A sokmilliós nemzetközi portfóliókat kezelő alapok gyorsan átcsoportosíthatják pénzüket egyik országból a másikba, miközben a hazai kisbefektetők egy része stabilabb, kiszámíthatóbb finanszírozási forrást jelenthet. A forintban kibocsátott lakossági papírok ráadásul nem növelik közvetlenül az állam devizaadósságát.

A hazai megtakarítók számára fizetett kamatjövedelem jelentős része az országban is maradhat, újabb megtakarításokat vagy fogyasztást finanszírozva. Azaz a hazai lakossági állampapírok egyben a magyar gazdaság motorját is hajtják.

A kormány előtt több választási lehetőség áll. Kiterjesztheti az adómentességet a többi uniós és EGT-állam összehasonlítható kötvényeire, megszüntetheti a magyar papírok kedvezményét, vagy létrehozhat egy kibocsátótól független, objektív adókedvezmény-rendszert. A kamatok megfelelő megemelésével párosított egységes adóztatás azonban különösen figyelemre méltó, mert egyszerre kezelheti a jogi problémát, őrizheti meg a nettó hozamokat és korlátozhatja a költségvetési terheket.

A magyar megtakarítóknak egyelőre nincs okuk pánikra. Az uniós eljárás miatt senkinek nem csökken a befektetésének az értéke, és nem válik egyik napról a másikra adókötelessé a már megvásárolt állampapír kamata sem. A végleges szabályokról még dönteni kell, de a nettó hozamok megőrzésére létezik közgazdasági lehetőség.

A cikk szerzője Sebestyén Géza közgazdász, egyetemi docens