A tekercset nem szokták közszemlére tenni, mivel különösen törékeny, és a fény is árt neki. Most azért állították ki mégis egy napra, hogy megünnepeljék a Világemlékezet-jegyzékbe történő felvételét.

A csaknem hét méter hosszú pergamentekercs a középkorban készült, és Spanyolországtól Indiáig ábrázolja az úthálózatot.

A térképen a szárazföldek és a tengerek elnyújtottan látszanak, a Földközi-tenger például mindössze egy vékonyka vízcsík, inkább folyó, mint tenger.

Erre a "laposításra" szükség is volt, hiszen a pergamentekercs mindössze 34 centiméter széles.

Az Osztrák Nemzeti Könyvtár régi kéziratokkal foglalkozó osztályának vezetője szerint a térkép igencsak praktikus lehetett korában.

A főbb utakat vörössel rajzolták a térképre. Egynapi járóföldenként kicsi hurkok jelzik a szálláshelyeket - mondta Andreas Fingernagel.

A pihenőhelyeket különböző ábrák jelölik, attól függően, hogy azok milyen elszállásolást nyújtanak az utazóknak.

A Tabula Peutingeriana középpontjában Róma van, a birodalom fővárosát egy trónon ülő koronás alak jelzi. A városból számos út indul, közöttük a még ma is létező Via Appia és Via Aurelia.

A pergamentekercset a 12. vagy a 13. században készítették Németországban vagy Ausztriában. A Tabula Peutingeriana egy 5. században készült térkép másolata.

Andreas Fingernagel elmondta, hogy a római kori térképek jelentősen eltértek azoktól, amelyeket a középkorban készítettek.

A 12-13. századi térképek középpontjában nem Róma, hanem Jeruzsálem állt. Ráadásul nem a pihenőhelyeket, hanem a kereszténység szent helyeit tüntették fel azokon - tette hozzá.

A tekercs egyik korábbi tulajdonosáról, a német humanistáról, Konrad Peutingerről kapta a nevét.