Az ikrázó fogaspontyok közé tartozó faj a szárazföldön rothadó faágak és fatörzsek belsejében él, és testfelépítését megváltoztatva levegőt lélegez be. A tudósokat alaposan meglepte, hogy a hal ilyen sokáig képes életben maradni egy, a szokásostól ennyire eltérő közegben is.

A latinul Rivulus marmoratus Poey-nek nevezett állat hímnős, azaz képes fajtárs nélkül szaporodni, így joggal pályázhat az ember által ismert legfurcsább hal címére. A gerinces halak közül egyébként ez a legnagyobb faj, amely képes így szaporodni.

Az öt-hat centiméteresre növő jószágok Florida, Latin-Amerika és a karibi térség mocsaras területein élnek, a fákat akkor célozzák meg, amikor az otthonukat jelentő sekély tavak kiszáradnak.

A fákon belül szorosan egymás mellett helyezkednek el, a rovarok által kivájt járatokban. Ehhez nemcsak testfelépítésüket, hanem viselkedésüket is meg kell változtatniuk, a vízben ugyanis harciasan védik területüket, nem viselik el egymás közelségét.

Scott Taylor floridai tudós a New Scientist magazinnak nyilatkozva úgy fogalmazott: ezekre az állatokra aligha lehet ráhúzni a halakra vonatkozó kritériumokat.

Egy vizsgálat kimutatta, hogy a Rivulus marmoratus Poey kopoltyúja a szárazföldi időszakban átalakul, megőrzi a vizet és a tápanyagokat, a bomlástermékek pedig a bőrén át távoznak. Amikor visszatér a vízbe, visszaalakul "szabályos" hallá.