A testület a volt gázgyár szennyezett területeinek több mint egy évtizede megoldatlan kármentesítése kapcsán, bírói kezdeményezésre indult eljárásban hozott döntést. Az évtizedek óta ismert, hogy a gázgyár területén lévő szennyezőanyagok milyen környezeti kockázatokat hordoznak, ám a kármentesítést többször is elhalasztották. Az ezt elősegítő kormányrendelet egyik rendelkezése bizonyult most alaptörvényellenesnek.

Az Ab indoklása szerint a megsemmisített szabály nem kielégító módon érvényesítette a „szennyező fizet” elvet és veszélyeztette az egészséges környezethez való jog érvényesítését. Az Alkotmánybíróság egy olyan eljárási mechanizmust létrehozó szabályt semmisített meg, ami teljes egészében kivonta a kármentesítés alól a szennyezések által legsúlyosabban érintett területeket.

A testület kimondta, hogy a megsemmisített szabály nem egyszerűen csak veszélyezteti az egészséges környezethez való jog érvényesülését, hanem

nyilvánvalóan hozzájárul a talaj és a felszín alatti vizek állapotának romlásához, ráadásul lényegében automatikusan biztosítja a kötelezett számára a kármentesítés végrehajtásának elmaradása esetén a határidő meghosszabbítását is.

„A megtámadott kormányrendelet a „szennyező fizet” elv érvényesítése helyett valójában éppen a „szennyező nem fizet” elvét kodifikálta. A vitatott szabályozás kötelezővé teszi a környezetvédelmi ügyekért felelős helyettes államtitkár számára, hogy a kármentesítésre kötelezetteknek új beavatkozási terv előkészítését írja elő, ezzel pedig mentesítse őket a korábban már előírt kötelezettségek teljesítése és a teljesítés miatti jogkövetkezmények viselése alól akkor, ha kifejezett kötelezettségük ellenére legalább öt éven át semmilyen lépést nem tettek a kármentesítés érdekében. A szabály miatt a „szennyező fizet” elve mögött meghúzódó anyagi ösztönzőerő csökken. Amennyiben a beavatkozással érintett terület nem a kármentesítésre kötelezett tulajdonában áll, a tulajdonos mindaddig tulajdonjogának korlátozását kénytelen elszenvedni, ameddig a helyreállítás be nem fejeződik. A korlátozó hatást megfelelő értékgarancia sem ellentételezi, hisz a környezetvédelmi szabályozás a beavatkozási terv felülvizsgálatának idejére kártalanítást nem irányoz elő” – olvasható az Ab honlapján.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az alaptörvény-ellenes szabály miatt a kötelezett lényegében mentesült a korábbi beavatkozási terv végrehajtására vonatkozó kötelezettsége alól. Ráadásul a kormányrendelet azt sem zárja ki, hogy amennyiben a kötelezett a beavatkozási terv felülvizsgálatát követő újabb öt évben sem kezdi meg a kármentesítési munkálatokat, ismételten meginduljon az eljárás (mely egyben a kötelezettet ismét mentesíti a beavatkozási terv végrehajtására vonatkozó kötelezettsége alól). Márpedig a felszín alatti vizek állapotát már önmagában a szennyezés felszámolásának időben történő elhúzódása is súlyosan veszélyezteti.

Mint az Ab kiemelte,

a kötelezett jogi értelemben kedvezőbb helyzetbe kerül akkor, ha a kármentesítést egyáltalán meg sem kezdi, és ezáltal még súlyosabb környezeti károkozást idéz elő, mint akkor, ha a kötelezettségének csak részben tesz eleget,

és ezáltal legalább tesz érdemi lépéseket (még ha nem is elegendőt) a környezeti károkozás felszámolása érdekében. Egy ilyen szabályozás semmilyen, az Alaptörvényben szereplő más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelmével nem igazolható, a környezet és természet védelmére (ideértve a talajt és a vízbázisokat is) vonatkozó kötelezettséggel minden kétséget kizáróan ellentétes, azaz megkérdőjelezhetetlenül szükségtelen.

Az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a megsemmisített rendelkezés az egészséges környezethez való joggal is nyilvánvalóan ellentétes.

Az Alkotmánybíróság ezért a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) kormányrendelet 26/A. §-át alaptörvény-ellenessé nyilvánította és megsemmisítette, továbbá elrendelte a bármely bíróság előtt folyamatban levő ügyben történő alkalmazásának kizárását is.

A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.