Az olasz régész ősi iratokra hivatkozik, amelyek szerint a Szent Grált a San Lorenzo fuori le Mura bazilika alatti kápolnaszerű szobácskában rejtették el. A bazilika egyike annak a hét templomnak, amelyet a keresztény zarándokok Rómában mindig felkeresnek.

Barbagallo részben Giuseppe Da Bra kapucinus barát 1938-as leírására hivatkozik. Eszerint a padkán látható egy terrakotta tölcsér, amelynek az alja kinyitható - ez a tölcsér a régész szerint nem más, mint a Szent Grál.

A keresztényüldözés idején, 258-ban menekítette V. Sixtus pápa állítólag egy olasz diakónusra, Lorenzóra bízta az ősegyház kincseit. Lorenzo azonban négy nappal később mártírhalált halt, és azóta senki nem látta a Szent Grált.

A kehelyről számtalan legenda született, Szent Grálnak a középkortól nevezik. Vannak, akik szerint a kehely Nagy-Britanniába került.

Dan Brown világsikerű könyvében azt írta, a kelyhet a skóciai Rosslyn kápolnában rejtették el. A regény sikere nyomán turisták ezrei zarándokolnak a kápolnához.

Alfredo Bargallo szerint viszont a kehely soha nem hagyta el az olasz földet. Konstantin császár a 4. században oltárt emeltetett Lorenzo mártírhalálának helyszínén, a bazilika központi hajója ugyanitt épült 580-ban.