Fazekas László így mesélte el a róla megjelent életrajzi könyvben a betegségét: „Egyik nap elestem az utcán. Először azt hittem, nem jól kötöttem be a cipőfűzőmet. Aztán másnap, és harmadnap is elestem, egyértelműnek látszott, hogy baj van. Elmentem orvoshoz, hogy mi lehet velem? Miért esek el? Ez nem normális. A pályán elég sokszor estem, de azon kívül soha. Kivizsgáltak, és kiderült, hogy olyan ritka betegségem van, ami 100 ezer emberből 60-nál fordul elő. ALS-betegség.”

Az amiotrófiás laterálszklerózis (rövidítve: ALS) egy progresszív neurodegeneratív betegség, olyan izomsorvadás, amely az izmok irányításáért felelős idegeket érinti. A betegség következtében az érintettek idővel mozgásképtelenné válnak.

„Fokozatosan lett rosszabb. Előbb a lábamból, majd a kezemből tűnt el az erő. Aztán nem tudtam lépcsőzni, és lassan a hosszabb sétákról is le kellett mondanom. Egyelőre gyógyíthatatlan, nem tudják, mitől kaptam, mitől alakult ki, nagy rejtély az egész. Soha nem voltam sérülékeny, beteg, nagyon fájdalmas volt feldolgozni. Gyógyszer sincs rá. Izomsorvadás… Én sem tudom hova rakni, mert ez olyan, mint amikor egy bokszolót övön alul ütnek meg” – mondta akkor.

Fazekas László évtizedeken át Belgiumban élt. A betegsége súlyosbodása miatt Spanyolországba költözött a család, abban bíztak, hogy a mediterrán éghajlat talán segíteni fog. Ha a végleges gyógyulásban nem is, de legalább a szinten tartásban. Felesége, Judit mindenben segíti.

„Reggelente felöltöztet, megfürdet, és egész nap mellettem van. Rengeteget köszönhetek Juditnak, a körülményekhez képest miatta élvezhetem a hétköznapokat. Egy idő után kerekesszékbe kényszerültem, a feleségem segítsége nélkül nem tudtam talpra állni. Egy ideig medencében is tornáztam, az izomsorvadás nem gátolt a lubickolásban. Heti kétszer kezeléseket kaptam, és sokáig reménykedtem, hogy életem hátralévő napjait nem székben kell leélnem. Lelkileg nagyon nehéz volt megélni a kiszolgáltatottságot egy olyan embernek, aki végigfutotta a karrierjét. Viszont nem panaszkodhatom, mert nincsenek fájdalmaim. A hangulatomat nem befolyásolja a betegség, nem kell sajnálni engem, hiszen a szeretteim, a barátaim velem vannak. És, ami nagyon fontos: rájöttem, hogy a kerekesszékből is szép a világ!”

Ám állapota egyre rosszabbodik. Az RFC Antwerp megutóbbi bajnokiján az oldalvonal mellé tolták kerekesszékét, a mérkőzés játékvezetője megajándékozta a meccslabdával. A közönség meghatódva emlékezett egykori kedvencére.